Mivel lényegében több idő ment az utazásra mint a koncertekre, a teljesség érdekében kicsit a turnénak ezt a vetületét is bővebb lére engedem. Meg nem is tudom, mennyire lenne hasznos leírni hét nap hat koncertjét, szoros egymásutánjában.
Egy kényelmes, péntek délelőttre tervezett, de délutánira sikeredett indulás. Pár óra városi kocsikázás és az egész banda a kocsiban volt. Irány Csehország teteje, Moravska Trebova, a nyári Pod Parou fesztiválról már ismert falucska. Sima ötórás út, megérkezés és kipakolás természetesen esőben. Vigasztalódhattunk viszont azon, hogy a klub egész területén féktelenül lehetett dohányozni. Kedves emberek, kicsit punkosak, igazából egy billy-sebb nagybőgős, meg talán egy másik a közönségből. Kicsit lassan kezdtek szállingózni a népek, de a balhé közepe felé már egész jól állt a nézőtér. A mieink előtt két banda volt, nem vállalom, hogy leírom a nevüket, de még a stílusukat sem. Volt egy Sid Vicious kinézetű énekes, meg egy gitárját számonként kb ötször majdnem elejtő gitáros, a másikban egy ruháját folyamatosan igazgató rekedt csaj, meg a billy-s nagybőgős. A közönség mindenkit szeretett, beleértve persze a freak-eket is. Egész jó volt a hangzás, szerettük a helyet, sült csirkecombbal együtt.
A szálláson nem sok időt tudtunk eltölteni, kb másfél óra volt indulásig, következett a turné leghosszab utazása. 900 km Svájcig. Persze még mindig eső és köd, ami később kicsit eloszlott, Svájcba az egysávos fahídon átérve pedig átváltott havazásra. Itt egy amolyan trendi Halloween partira volt meghívva a banda, egy egész profinak és felkészültnek tűnő helyen. Beállás meg ilyesmi, pizza, melyet már egy budget szállóban fogyasztottunk el. Világlátott emberek biztosan tudják milyen az a budget cucc, én most voltam ilyenben először. Minden teljesen renben van, tiszta, de annyira minimál, hogy még a wc kilincse is le van spórolva. Arra van, hogy az ember A és B pont között aludjon egyet. Tehát gyors tusolás meg pizza és vissza a klubba. Már jöttek az emberek is, szépen beöltözve, még a szervező és a csaposok is bemaszkoltak addigra. Alagsori backstage megnyugtatóan feltöltött hűtővel, piperetükörrel, mosdóval stb. A profinak mutatkozó hangosításhoz képest a végeredmény lehetett volna jobb is, de sokkal rosszabb is volt már. A közönség tapsolt, de látszott, hogy annyira véletlenszerűen csöppentek bele, hogy nem értettem, miért jöttek. Akkor derült ki, amikor vége volt a koncertnek, hogy ezek rohadtul a gépzenére gerjednek, csak azért hallgatták a koncertet, mert éppen a mieinket hívta meg a szervező. Egészen felszabadultak, amikor elkezdődött a dj-s részleg és tudtak a stroboszkópra kalimpálni. Elvétve volt egy-egy tag a közönségben, aki tudta miről van szó. Egyikük, egy old school skinhead gyerek meg is állapította, hogy mekkora gagyi a többi. Egyébként ez annyira nem zavarta a mi szórakozásunkat, főleg mikor meghallottam a szervező ajánlatát, hogy az autó maradjon a helyen reggelig, intézik a taxizást a végén a szállásra és vissza. Nem tudtuk nem kihasználni a lehetőséget, főleg, hogy a hűtő kiürülése után a pultnál is lehetett fogyasztani a mértéktelen alkoholból. A speciális svájci Absinthe ivási mód annyira nem tetszett, bevallom egy része az aszfalton kötött ki. Melegvizzel készül, borzalmas az állaga, az íze és a hőmérséklete. Ki ne próbáljátok! Szerencsére sikerült az ízét elnyomni sok sörrel és Jager-rel. Talán a rengeteg alkoholnak is betudható, a hazafelé a taxiban felejtett táska története is, melynek keresésével telt a másnap reggel. Igaz, sikertelenül, de az út hátralévő részére bőven ellátta a társaság 5/6-át, a rosszmájú megjegyzések kimeríthetetlen lehetőségével.
Az egész éjszakás havazás az utaknak nem sokat ártott, szerintem ezek fűtik az aszfaltot. Mindenhol 20 cm-hó, az út meg csont száraz. Németország, Straubing a következő este. Amikor odaértünk, még nem tudtam, hogy az utazás legdurvább éjszakája előtt állok. Fizető vendég még a főkoncerten is max öt fő. Ehhez képest, mindhárom előadás tökéletes hangulatban telt. Egyből kiderült, hogy a szállásunk egy emeleten a koncertteremmel és a backstage-el. Több mint ideális, főleg az alanyi jogon járó, folyamatos utántöltésű hűtővel. Az előző napi lerészegedési szintet sikerült kb megdupláznom, de ez még odébb volt. Az első fellépő, egy valami punkos-horroros dolog volt, letagadhatatlan Misfits rajongással vegyítve. Jó fejek voltak, nagyon családias volt a légkör. Utánuk Johnny Flesh és a vörös nyakú zombijai jöttek déli egyenruhában, meg földtúró kertész farmerben. Ha van olyan kategória, hogy punkabilly, akkor ez volt a metalobilly. Egyik számuk nagyon a fülembe mászott. A Hellfreaks-nek is jó hangulatban telt a koncertje, Johnny visszaugrott egy All I Want-ra Zsuzsa mellé, igazi egymásnak tapsolós buli volt. Kétszemélyes wrecking a városka egyetlen psychobilly-jével és hajnalig tartó ivászat, perfekt némettudásig, "Ma még nem ittunk semmit. . . " tanításig. Ja és meg kell említeni a töklevest virslivel és meleg zsömlével, amit csak illendőségből kezdtem el enni, aztán meg még repetáztam is, olyan TÖKéletes volt. Talán egy kis "nem emlékszem mindenre" érzésem is volt reggel, de a jó hangulatot semmiképp nem felejtem egy darabig.
Ekkor jött a turné egyetlen lyukasnapja, amikor Berlin felé vettük az irányt. Kikapcsolódás képpen, az ottani meghívó, aki a berlini és a drezdai balhékat szervezte, meginvitált bennünket egy Bloodsucking Zombies + Blitzkid koncertre. Ha muszáj választani a kettőből, akkor inkább az első, de őszintén az se. A Blitzkid-ről nem mondok inkább semmit, a BZFOS (magyarul híven a három utolsó betűjéhez), a horror discobilly kategóriába tartozik. A hangzásukkal vívták ki nálam ezt a meghatározást leginkább. Az éjszakát szanaszét töltöttük, nekem egy szabadéletű egyetemista kolónia jutott, kedves, befogadó srácokkal, bőséges reggelivel.
Másnap Drezda, egy gyártelepen megnyitott szórakozóhely, ahol már azok a bandák voltak, akikkel a következő napon, Berlinben is fogunk találkozni. Sőt, ide már kis késéssel, prágai eltévedés után, cseh térkép nélkül megérkezett a Horibillies is Budapestről. A másik két banda a helyi Hellena, elég nagy adag Misfits vaksággal, illetve a berlini Circus Rhapsody, amelyiknek a dobosa volt a szállásadóm előző éjszaka. Nagyon jó koncertek, hatalmas zabálás és hajnali visszatérés Berlinbe, akkor már a következő koncert helyszínére, mivel a földszinti koncertteremhez képest, csak négy emeletet kellett felgyalogolni a szobákig. Kijutott még egy-két kárpótló sör, wi-fi szörf és kis pihenés a déli kávézásig, majd rövidke városnézés, amit félbeszakított a hír: négykor beállás. Tehát meló van! Pakolás, matatás stb. Megint kajálni kell, meg az a rohadt piás hűtő. . . Még egy esti séta is belefért részemről, így egész véletlenül személyesen láthattam egy internet kávézóban mérgelődni Matt-et, a Mad Sin kirúgott gitárosát, gondolom bandát keresett a hálón. :D Kezdésre értem vissza, felcserélt sorrendben voltak az előző napi bandák. Talán valamivel jobb hangulatú volt a közönség mint Drezdában, de igazi billert itt is keveset láttam. Jobban szólt mint a többi, a hely adottságai is talán itt voltak a legjobbak. Feküdni még senkinek nem volt kedve a koncertek és a bratyizások után, így betértünk az első emeleti klubba, ahol eleinte mindenféle, inkább régebbi zenék mentek, meg táncikáló embereket-párocskákat lehetett látni. Aztán mint egy varázsütésre, elkezdett billy-sedni a dolog. Láttunk egy-két psycho gyereket, egyik a Demented-es-Mad Sin-es kategória volt, egy másik Meteors pólóban nyomta. A zene is kezdett megváltozni, a táncikáló emberek között egyre nagyobb lett a hely az erősödő lökdösődés hatására. Kellemes kis wrecking alakult ki, ez aranyozta be az esténket, mert már féltem, hogy a híres psycho városban nem lehet egy jót mozogni. Megnyugodtam. Nálunk is kéne hasonló légkörű hely.
Mielőtt Prágába indultunk volna, énekesnőnk régi adósságát törlesztette és elvitt egy bockwurst reggelire. Mégegyszer köszönöm, Zsuzsám, kár, hogy a Budafoki- Hengermalom sarkon nincs lehetőség ilyen étkezésre. Utolsó helyszín tehát Prága, egy óvárosi kis pince, ahol kezdés előtt már teltház volt. Itt Horiék és a Hellfreaks lépett fel, annyi emert behozva, hogy levegőt alig lehetett kapni. Helyi billy-k, punkok, Black Jack's-esek, kedves társaság, egy-két idegesítővel. Nem lehetett abbahagyni a zenélést, a bandák örömzenéltek, a közönség örömhallgatott. Az "i" betűre volt a pont ez a koncert, tökéletes zárszava a sorozatnak. Csak a hely volt kicsit sóher a piával, a második kóláért már pénzt kértek, viszont a pizzát legalább ők állták. :) Szállás a város másik felén, de megleltük, az éjszakai portást kicsit kiborítottuk.
Reggel elég korán kitettek, tízkor le kellett lépni, de legalább időben elindultunk. Helyi bevásárlás az útra, külön kihívásként üdítő keresés, mert az nem volt olyan egyértelmű az áruházban. Indulás. Estére érkezés, könnyebbek lettünk 4000 km-rel, egy táskával, ami közben elvileg meglett, gazdagabbak hat koncertélménnyel, két bockwurst-tal.
Köszönet itt mindenkinek, bandáknak, szervezőknek, vendégeknek, technikusoknak, helyeknek, sörgyáraknak!
