wrecking

Beszámolók, személyes észrevételek, billy-s müfajban elkövetett balhékról

HTML

The Hellfreaks, Circus of Shame

2012.08.10. 22:05 | caravelle | Szólj hozzá!

Legyen ez most egy album véleményező-ajánló bejegyzés. Az apropója egyrészt, hogy mostanában jelent meg, másrészt, hogy én már hivatalosan is birtokolok egy példányt, valamint az, hogy hátha valakit érdekel a véleményem.

Őszintén szólva a hanganyagot már egy pár hónapja ismerem, de most vált teljesen legálissá a dolog, amikor fizikailag is birtokolhatom, borítóval, szövegkönyvvel együtt. Első hallgatásra kicsit hátráltam a hangfalaktól és összehúztam a szemöldököm, amikor szembesültem a hangzással. Ami azonnal kiderül, hogy a srácok rengeteget pepecseltek a felvételekkel és az utómunkákkal is. Kihallatszik belőle a tökéleteset akarás. Valószínűleg ettől ugrottam hátra amikor először belehallgattam. Nem szoktam én kérem ilyesmihez! Kiegészítő hangszerekkel és még egy férfi énekhanggal (Victor a Koffin Kats-ből) is felturbózva hallhatjuk az új számokat, amelyek jó részét a koncertre járók már ismerhetik. Nekem már szinte poposnak tűnő részek is vannak benne, de szerencsére csak annyi, amennyi számomra még elviselhető, de az új hallgatóság számára viszont szükséges a beetetési időszakban. De lehet, hogy annyi nincs is, amennyit gondolnátok a leírtak alapján. Mindegy, ami fontos, hogy nagyon összerakott, átgondolt megjelenés a jellemző, töltelékszámok nélkül. Mai, tökéletes körülmények között rögzített psycho muzsika, szerintem a szerzők elgondolásai szerint.

Ha azt nézem, hogy hogyan szokott ez szólni egy kevésbé jól hangosított koncertteremben, és hogyan szól ez a lemez, akkor a kettő átlaga pont egy ideális koncertélmény. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy általában el vannak találva az arányok a tisztaság, a hangzás, az őszinteség és a hitelesség terén. Ha ezt a lemezt meghallgatom, azután elmegyek egy koncertre, pont a várható különbségekkel fogok szembesülni. Élőben nyilván koszosabb lesz, de lendületesebb, átélhetőbb de technikailag elmaradottabb. Ha meg akarunk ismerni egy bandát, biztosan elengedhetetlen, hogy mindkét szituációban találkozzunk velük.

Muszáj mondanom valami rosszat is, hátha valaki csak így tart majd hitelesnek. Vagy nem is rosszat, inkább csak "én másképp csináltam volnát" Tehát, én tettem volna még egy picit a nagybőgőre és kihagytam volna egy taps effektet. Remélem, nem ez az egy mondat marad meg minden olvasóban.

Azért nem, mert a lényegi mondanivalóm az lenne, hogy a lemez azoknak is való akik jelenleg is járnak koncertekre és ismerik a zenéjüket, és azoknak is, akik még nem hallottak róluk semmit, de kipróbálnának valami újat. Szerintem a lemez szélesíteni tudja a közönséget, valószínűleg több új befogadó fület lehet vele találni, mint egy koncert alakalmával. Ha pedig az album meghallgatása után tolja le valaki az arcát egy élő balhéra, az már megalapozott aggyal fogja hallgatni azt.

Tehát, vegye-vigye! Műfajbeliek becsületből, outsider-ek kíváncsiságból, leendő psychobillerek pedig kötelező hallgatmányként a magyar scene sorozatból!

Címkék: Címkék

Pod Parou Fest

2012.08.09. 23:42 | caravelle | Szólj hozzá!

Úgy látszik, ez egy punk fesztivál széria, remélem nem tart örökké, de ezek szerint ezek jobban nyomulnak mostanában. A helyszín Csehország, egy dimbes-dombos környék hatalmas tisztása, nem messze a lengyel határtól. Ideális választás, ha nem akarjuk zavarni a hétköznapi emberek nyugalmát, ugyanis a legközelebbi lakóház minimum 4 km-re van az összejöveteltől. Maximum az itt honos madárfajok költési szokásaiban okozhatott némi zavart a rendezvény és a hangerő, de majd regenerálódnak.

Magyar részről a The Hellfreaks volt ide hivatalos egy délutáni koncert erejéig. Rajtuk kívül azon a napon elég punkos meg hard core-os volt a program, de azon belül én nagyon örültem, hogy láthatok olyan bandákat, akikre kíváncsi voltam és elég nagy nevek a szakmában. A színpadok között elég érdekes volt a felosztás, volt egy teljesen külön működö, általában a helyieknek helyet adó, ott hagyományos módon váltották egymást a kisebb nevű bandák. Azon kívül még volt kettő nagyobb egymás mellett, ezek felváltva működtek, amolyan vetésforgó rendszerben, az egyiken koncert volt, a másikon beállás. Így két koncert között max 3 perc szünet volt, néha még egy kobra könnyeztetésre is kevés, talán ezért szokott a közönség nagy része a színpad tövébe. Tehát, ez a szorosan fogott menetrend egy kicsit feszültebbé tette a koncerteket, így a Hellfreaks-ét is, akik gondosan kiszámolták a 45 perces előadást, ennek ellenére a rendezőket majdnem vissza kellet fogni, hogy még nincs vége. Az utolsó öt számból hármat akartak csinálni, de szerencsére a banda hajthatatlan volt és megdolgoztak a gázsiért. Elég szar dolog, hogy a közönség oda van egy bandáért, de nem lehet megadni nekik amit követelnek, mert a következő már szó szerint toporog a háttérben. Tényleg, végre minden összevágott, jól szólt, rengeteg ember, gyönyörű idő, stb és nem lehet kihasználni a dolgot.

A kiszolgálás egyébként kellemes volt, sátrak voltak a bandák részére, sörpadokkal, hűtővel, steak-kel, piával. Kényelmesen hagytak időt előtte is és utána is, de a backstage is úgy működött mint a színpadok, nem lehetett egész nap használni, mert jött a következő. Nem kis szerencse egyébként, hogy a két egybenyitott sátor egyik felében mi voltunk, a másikban pedig a The Misfits, akik úgy bratyiztak velünk, mintha minden nyáron együtt túrnéznának a pokolfajzatokkal. Meglepett a közvetlenségük és az udvariasságon túlmenő kellemes viselkedésük. Még egy dedikált Misfits-es húrkészlet is átadásra került az énekes basszertől, csak jófejségből. Aztán végighallgathattuk, hogyan készül fel a dobosuk a hűtő tetején, mp3-asa segítségével, meg azt is, hogyan skálázza be magát az énekes. Annyira egyébként eleinte nem izgatott fel a dolog, hogy a koncertjüket fogom látni, de ezek után már odaálltam, hogy milyenek lesznek a színpadon. Nagyon kellemesen csalódtam! Amit eddig felvételről hallottam tőlük, az elég érdektelen volt, de amit ott, akkor nyújtottak, azért érdemes volt elmenni. Nem tudom megmondani, hogy mikor volt utoljára ilyen kellemes koncertélményem, billy-s műfajon kívül lévők előadásában. Hogy őszinte legyek, sok, ennél gyengébb billy-s koncerten is voltam már. Le a kalappal előttük! Bár nem lesznek továbbra sem a kedvenceim, ez egy tökéletes balhé volt és ha még lesz módom rá, el fogok menni a koncertjükre. Komoly nyomot hagyott az életemben, tényleg köszönöm!

Volt viszont egy banda, amire jobban készültem. Akiket gyerekkoromban hallgattam és a mai napig a fülemben vannak a számaik. Ők a Dead Kennedys. Tényleg bírtam a zenéjüket, punk ide, punk oda! Nos, közvetlenül a hatalmas Misfits élmény után jöttek ők, épp csak át kellett sétálni a másik színpad elé. Mit mondjak róla. . . nem hazudok, ha azt mondom, hogy egy nagy rakás szar volt. Lerombolták emlékeimet. A basszer és a gitáros egy szépen megöregedett párocska, akik hozták azt, amiért kimentem. Volt egy fiatal dobos srác, aki végezte a dolgát. És volt egy idióta, tehetségtelen, sótlan, hangtalan ripacs Biafra helyett, aki a legszánalmasabb módját választotta az előadásnak, miszerint utánozni próbálta elődjét. Ettől még siralmasabb lett az amit előadásnak nem kéne nevezni, mert nem csak simán gyenge volt, hanem eröltetett valamit, ami Biafrából őszintén jött. A legnagyobb kérdés számomra csak az maradt, hogy a többiek, hogy vállalhatják ezt a felállást?! Inkább ne is essen róla szó többet!

Amiért nagyon mérges voltam, hogy bizonyos mértékben miattuk ment el a kedvem a további koncerthallgatástól, pedig készültem a következőre is, egy hasonló, szép emlékeket ébresztő bandára, a The Skatalites-ra. Konkrétan, féltem megnézni őket. Ha ők is hasonló változásokon mentek át, az a második kés lett volna a hátamban. Maradok a cd hallgatásnál, de remélem jók voltak!

Ennyi maradt meg abból a fesztiválból, amin egyébként még rengeteg együttes fellépett, biztosan volt még sok érdekesség amit kihagytam, főleg mert csak egy szűk napos volt a túra. Másnap is még bőven lett volna mit nézni, de ez nem jött össze. Végül azért a mérlegünk két jó koncert, egy szar, egy meg lehet, hogy jó volt, tehát pozitívval zárunk! Köszönjük!

 

 

 

Címkék: Címkék

Warhead és Force Attack fesztivál

2012.08.02. 01:52 | caravelle | Szólj hozzá!

A The Hellfreaks társaságában utaztam a két eseményre. Az első helyszín Ustkában, Lengyelországban volt, a Warhead fesztivál, melynek másik magyar vonatkozása a The Silver Shine fellépése volt. Az út kicsit hosszú volt a lengyel tengerpartig, de annál jobban esett legalább a hideg sör, miután megérkeztünk.

Egy egész méretes kis tisztáson tartották a rendezvényt, ideiglenes kocsmákkal és színpaddal, backstage sátrakkal. Kicsit meglepő módon, a piáldát olyan hermetikusan elzárták a nézőtértől, hogy még a műanyag poharas sört sem volt szabad bevinni a színpad közelébe. Ezen kicsit elhűlve mérgelődtünk, de aztán megszoktuk és tudomásul vettük, elvégre vendégek voltunk, ráadásul kiváló ellátásban részesített vendégek. Kérésünkre még egy hajvágó gépet is kölcsönöztek számunkra, tényleg mindent megtettek a kényelmünkért.

Lévén ez egy nem titkoltan punk fesztivál volt, a közönség ennek megfelelően, számunkra kicsit típusidegen volt, azért megbékéltünk velük, rendesek voltak, tényleg. Hadd ne mondjak részletes fellépőlistát, természetesen nem ismertem a helyi illetőségű punk bandákat, csak a headline-nak kikiáltott Bulbulators-ról hallottam már régebben, különböző lengyel fórumokon. A szervező, Artur barátunknak is volt saját bandája, a nevüket sajnos nem tudom, igazi punk zenét toltak le, számomra nem volt túl izgalmas ugyan, de a közönség szerette őket. A csúszás elég nagyra sikeredett, Atiék a Silver Shine-nal még valamennyire tartották a dolgot, akkor még korán volt és nem volt feltünő a késés, a Bulbulators már eléggé elhúzta a dolgot, amit meg is követeltek tőlük, aztán volt még egy, amolyan magát bekönyörgőnek tűnő banda és csak utánuk, szerintem bőven éjfél után került sor a Hellfreaks-re.

Az emberek addigra már eléggé megfáradtak, kicsit bulivége hangulat volt a végére sajnos, de ilyen is előfordul, megbocsátható az elszervezés. Ahogy kiderült, kicsit mostoha sorsú volt az egész rendezvény, abból a szempontból, ahogy a városvezetés bánt vele. Ennek sokminden tudható be, ami a balhén negatívumként jelentkezett. Kevés néző, rossz időpontok, stb. Ettől függetlenül jól éreztük magunkat, volt kaja meg pia kupon, a szálláson is tökéletesen bántak velünk, köszönjük!

Másnap kényelmesek voltunk, a reggeli után megmártóztunk a tengerben, amely meglepő módon, egész elviselhető hőmérsékletű volt és a szél sem fújt, ideálisak voltak a körülmények a továbbutazás előtti ejtőzéshez.

Másnap a Force Attack-ra voltunk hivatalosak. Az eredetileg Rostock-ba tervezett fesztivált végül nagy huzavona után, Stavenhagen-ben rendezték meg, mindenféle engedélyezési problémák és rendőri beavatkozások után, félig-meddig hivatalos módon. Első este csak check-koltunk egyet, gondoltuk leszondázzuk a helyszínt, fellépés csak másnap, de szállás még sehol, tehát kéne keresni valami szervező félét, aki elvileg intézkedik az ügyünkben. Nos, a rendezőként emlegetett személy sehol, elég nagy fejetlenségben egy mindent magára vállaló, mások után szart takarító, kedves hölgyemény járt el, végül elfogadható módon, le a kalappal előtte. Csak az a több órás, reménytelen várakozás őrölte fel kicsit az idegeinket, amikor úgy tűnt, hogy a meghívott banda csak nyűg a számukra.

Azért amíg várakoztunk, hogy vajon hol fogjuk tölteni az éjszakát, addig is volt alkalmunk több dologgal szembesülni. Kezdjük a közönséggel, azok voltak a kedvenceim. Tehát, ez egy igazából illegalitásba szorult, német punk fesztivál volt. Mint ilyen, magába szívta a volt NDK területének kb kétezerötszáz db punkját, akik a meglehetősen nagy területet Mordorrá varázsolva, élvezték orki életüket. Nem csak a szabad ég alatt, de raboltak még egy hangár szerű kimustrált ipari épületet is, ahol a galériáról lógva élhették bűzös életüket. Soha nem titkolt ellenszenvem újabb értelmet és magyarázatot nyert, midőn láttam saját mocskukban dagonyázni eme értelmetlen lelkeket, akik rosszul fekszenek, ha előtte nem hánynak maguk alá.

Tudtam, hogy az elkövetkezendő nap, részben arról fog szólni, hogy elvonatkoztassak a körülményektől és arra figyeljek, amiért jöttünk. Volt még azért az orkoknál érdekesebb élmény is első este. Megtudtuk, hogy sok bandával ellentétben, a Mad Sin nem mondta le a fellépést. Gondoltam, ez majd feledteti Szarumán seregeinek jelenlétét, már hallottam is a beállást. Kb az első szám után lett kihúzva a dugó a hangosításból, ugyanis a rendőrség megállapítása szerint, tízig lehet muzsikálni. Legnagyobb meglepetésemre Köftéék nem húztak le a színpadról, hanem egy valahonnan előkerült kézi hangosbemondóba énekelve, alapból és akusztikusan játszva, eltoltak még vagy négy számot, becsületből. Na, így lehet ritkán hallani, az egyébként nem nagy kedvenc Mad Sin bandát. Le a kalappal! 

Tehát, amíg a körülményekkel ismerkedtem, szerencsére lezsírozódott egy-két dolog, lesz hol aludni, koncert is lesz, kaja is lesz! Másnap kényelmesen megjelentünk a koncert helyszínén. A reggel óta folyamatosan szemerkélő eső kicsit siralmasabbá és sárosabbá tette Mordor földjét, de addigra megpróbáltam focista módon, agyban lejátszani a dolgokat. A Hellfreaks kb fél hatkor kezdhetett, szerintem egy rossz hangulatban induló, de jól kikerekedő koncertet tudhatnak maguk mögött. Kár, hogy sietni kellet a tíz órai befejezés miatt, mert nagyon imádták a punkok őket, végre hallottak valami értékelhetőt. :) 

Itt is volt még egy magyar banda, a Bohemian Betyars, akik amolyan ska alapú, folk-punkos dolgot adtak elő. Össze tudtam hasonlítani őket saját magukkal, mert hallottam a lemezüket is és élőben is végignéztem a koncertet. Igazából az van, hogy koncerten egy jó hangulatú, tényleg élvezhető, szórakoztató banda, akinek a lemezét eszembe nem fog jutni, hogy mégegyszer meghallgassam, de az élő bulijukra még ellátogatok később.

Végül otthagytuk a bűzös mocsarat, látogatásunk hangulatára sok dolog rányomta a bélyegét, amennyire lehetett azért élveztük, köszönjük!

süti beállítások módosítása