A hidegfront első jeleivel együtt érkeztünk az R33 nevű, kicsit furcsa akusztikájú "bálterembe". Az említett hidegfronttal csak akkor szembesült mindenki, amikor ki kellett menni dohányozni.
Nehéz lett volna nézőkkel zsúfolásig tölteni a tágas helyet, de ekkora pangásra nem számítottam. Amikor kiderült, hogy a bevétel nem a fellépők zsebébe vándorol, kicsit megnyugodtam. Este nyolc körül beállások, matatások stb. A fellépők sorban:
Lonesome Carroll & The Riverside Jumpers
Autentikus, dobozból szóló, ötvenes évekbeli rockabilly csajokról, de legalább Cadillac-ekről. Ritmusos, mozgató, de nincs benne olyan dallam ami bele tud égni az ember fülébe, ezt viszont a stílus rovására írhatjuk. Az előadás abszolút hiteles volt, felidézve a recsegő bakelitek hangulatát, minden zenei hiányosságukkal együtt. A srácok tökéletesen hozták az irányzat jellemzőit.
THEKILLINGSCREENS
Ki kellett mennem addig egyet dohányozni és meghallgatni az autóban egy P. Paul Fenech szólóalbumot. Nagyon jó!
New Seed 55
Nos, Ők azok, akiknek a zenéjét nem vállalom meghatározni. Mintha minden tag mást akarna képviselni, de ezt egy olyan félelmetes összhangban tudják előadni, hogy az embert nem is érdekli milyen stílusban játszanak. Nagyon jól eltalált egyveleg, amiben pont annyi billy van, amennyi mindenképpen szükséges és pont annyi más, amennyit még az én gyomrom is bevesz.
The Horibillies
Nagyon halkan akarom mondani, nehogy valaki elbízza magát. Szerintem a srácok az egyik legjobban fejlődő banda a környékünkön. Az első egy-két alkalommal amikor láttam őket, még egész más elképzelésem volt a jővőjükről, a színtéren való jelenlétüket illetően. Jobban billy-sednek mint ahogy azt előtte láttam. Vagy Ők váltottak irányt, vagy én ítéltem meg rosszul mi a céljuk, de ez nem változtat a mostani állapoton, megvan bennük a billy, kéretik nem elcseszni!
The Ködmöns
Jaj... Gyerekek, bírlak benneteket, azért mondom! Persze lehet, hogy nem érdekel, akkor is mondom! Zenekar vagytok, imádtok fellépni meg hangulatot csinálni. Szeretitek a psychobilly-t, gondolom azt is akartok játszani. Magatokban szerintem menne is, például Balázska nagyon jó gitáros lesz, ha továbbra is komolyan veszi a pengetést. Viszont amikor együtt próbáljátok csinálni, ott eltűnik az, amit egyedül gyakoroltok. Szívem szerint azt mondanám, hogy írjátok meg újra a nótáitokat úgy, hogy együtt hangozzon jól. A zene, harmómia. A harmónia viszont nem az ugyanazt a dallamot játszó hangszerekből és énekből áll. A banda koncepciójába már szinte félek belemenni. Szerintem ez a betyáros szövegstílus, amiben egyébként bőven van fantázia és már-már irodalmi értékkel bír, soha nem fog tudni beépülni az irányzatba. Egyszerűen más szabvány alapján működik a kettő. De persze ebben még megcáfolhattok, ha hallani fogok egy kiváló koncertet. Esküszöm, be fogom vallani a tévedésem! És most amit idáig írtam, tegyétek zárójelbe, köpködjetek vagy rágódjatok. Ezektől függetlenül a buli, a szerkó hazavágása egy korty sörrel teljesen psycho volt, köszi!
A közönség: Kevés volt...darabra is, mozgásra is.
Köszönet minden fellépőnek és mindenkinek akik miatt jó volt az este, ködmönéktől elnézést az őszinte kifakadásért, remélem sértődés nem lesz belőle!
......
Ide most posztolnék hozzászólásokat, amik más fórumra érkeztek, de szükségesnek tartom, hogy itt is jelen legyenek:
Talpra Tapadt Tapsolóakna
Amikor megírtam annak idején a szövegeket, nekem is feltűnt, hogy meglehetősen "műfajidegen" és túl bonyolult, de én alapvetően önmagam szórakoztatására (és kis részben a színtér bővítésére) csináltam a zenekart. Úgy gondoltam, hogy egy olyan országban, ahol az idegen nyelvek ismerete elég gyászos, a magyar szövegvilág célszerűbb. Azóta világos, hogy a psychobilly terjesztéséhez pusztán a zenekar (általánosságban értve minden bandára) kevés. A zenei részhez nem értek, voltak jó bulijaink, de ehhez több más feltétel is kell. Ekkora méretű közösségre túl sok ennyi koncert, és annak idején sikerült összehozni egy kisebb fajta "keménymagot". A "mindenki zenész akar lenni" effektus is sokat hozzátett a buli laposságához, de ez legkevésbé rájuk vonatkozik.
Levente Varga Lehet, hogy kicsit túl őszintére sikerült a hirtelen lett bejegyzés, de mostmár vállalom. Tényleg ezt éreztem és hallottam a színpad előtt állva. Az a helyzet, hogy nem valaminek a hiányát érzem a zenéjükben-zenétekben, hanem alapvető félreértést és a bontás utáni újraépítés szükségességét. De azt már említettem, viszont most nyomatékosítom, hogy nem a hozzáálás és a buli hangulata amin most problémázom! Szerintem nem is olyan hatalmas az a zenei kiigazítás amire én gondolok, csak kívülről kell meghallgatni a Ködmöns-t és rengeteg sok-sok más bandát.