Egy péntek 13.-i nap és egy jónak ígérkező balhé. Egy estére kicsit soknak tűnt a fellépőlista, de szerencsére senki nem ijedt meg a várhatóan hosszú éjszakától. Sorrendben: Merde, Cathouse, The Ködmön's, Voodoo Allen, Yellow Spots, Odklon ( Sk), The Horibillies, Punkie, DTG.
Szerintem szakítanék a szokásokkal és nem dadognék minden bandáról következetesen, inkább amolyan kiragadós, "mi volt a benyomásom" módon osztanám meg az élményeket. Ez most azért is lehet hasznos, mivel őszintén szólva nem álltam-wreckeltem végig az összes koncertet. Némelyiket érdeklődés hiányában hagytam ki, de volt amelyikhez egyszerűen erőm sem maradt, főleg a végén.
Az első a Cathouse akiket megemlítenék, eddig valami oknál fogva mindig csak fél füllel hallottam őket, itt volt az idő, hogy végre telibe hallgassam a fiatalokat. Megmondom őszintén, látok benne fantáziát. Nincs ez még teljesen kiforrva, de érdemes figyelemmel kísérni. Egyelőre nem tudnám megmondani melyik billy kategóriába sorolnám, de a lényeg benne van. A végén örültem a meglepetés Go Buddy Go-nak, tetszett, hogy nem akarták halál pontosan eljátszani a The Meteors klasszikusát, de a hangulat mégis megvolt.
A The Ködmön's határozottan jobb balhét tolt mint legutóbb. Ha ilyet hallottam volna az előző koncertjükön, az a most már belátom, húzósra sikeredett lerohanás nem szakadt volna fel belőlem. Jobb volt a hangulat, jobban illett a hely a zenéhez. Azokat az általam kifogásolt dolgokat, valahogy jobban leplezték az előadással és a hangulatkeltéssel, mint az R33-ban.
A Voodoo Allen előadta az elvárt színvonalon a dolgot, észre sem vettük, hogy a próbákat kicsit elhanyagolták az utóbbi időben, legalábbis Iván barátunk bevallása szerint, akinek már-már belepte a por az alufóliás gitárját. Imádjuk őket!
A The Horibillies-nek sikerült talán a legjobban összehoznia a hangzást, ami nem azt jelenti, hogy olyan nagyon jól sikerült, de erről majd odébb inkább egy pár szót. Sok újat nem tudnék mondani róluk, jó dolog hallgatni őket, most sem volt ez másképp.
Általában a hangulatról érdemes elmondani, hogy bár a tarajos gőték alapvetően nem a kedvenc társaságom, de folyamatos lökdösődésük nagyban hozzájárult az este pozitív megítéléséhez. Egy-két apró momentumtól eltekintve, amelyek képviselték azt a fajta punkságot ami engem taszít, nem volt velük semmi problémám, megfértünk. Igazából ezen a helyen inkább a psycho volt a vendég, így köszönjük a vendéglátást! Tényleg ki kell mondani, fékezhetetlen mozgásuk építően hat a balhéra. Kivétel, ha eldőlnek középen mint egy zsák és lapáttal kell őket eltávolítani.
A hangosításról annyit érdemes elmondani, hogy egy gázsijára panaszkodó, flegma ürge, nem teljesen józan állapotban, jellemzően nem nagyon lehet ura a helyzetnek.
Puszta kíváncsiságból, másnap is lementem a helyre, csak mert egy kétnapos rendezvényről volt szó. A második napon, a meghirdetetteknek megfelelően billy már nem volt, csak olyan punkos-balos skinhead-es izé dolgok, meg egy-egy "réginagyarcapunkéletben" ember. A közönség viszont változatlan, szerintem simán lenyomtak a helyen 48 órát.
Összegzésül: Mindenképpen jól éreztük magunkat, punkok ide, punkok oda, jó kis balhé volt ez, köszönet mindenkinek, természetesen azoknak is akiket most nem említettem, megyünk a következőre is, ha lesz olyan!
Ja és még volt csocsózás, táskalopás, saláta és majdnem bunyó.
