Nem maradhat bejegyzés nélkül az esemény, bár a megszokott formában nem lehet nyilatkozni róla. Ez most csak olyan "Köszi, srácok, minden zsír volt!" dolog lesz. Ennek több magyarázata is van, az egyik, hogy a csütörtöktől hétfő reggelig tartó balhéból, csak a szombat délutántól vasárnap kora estig történteken vehettem részt. A másik, hogy ide a zeneélvezetin kívül, amolyan laza, hétvégi italozási-lubickolási-elengedősdi-brancsolási szándékkal jöttem. Azért, persze megnéztem, hogy kik fognak randalírozni aznap a színpadokon, ez alapján mindenképp készültem egy kis testmozgásra, az úszáson kívül is.
A táborverés utáni első balhé amit láthattam, a Csibészek koncert volt, az új énekesnővel, Dorisszal. Bár lehet, hogy csak nekem volt új, pontosan nem tudom mikor volt a szerintem pozitív váltás. Szívesen néztem meg őket, mindenképpen kellemes élmény volt. A strand melletti kisszínpad előtti délutáni naptűzés, mondjuk nem gerjesztett önfeledt ugrabugrára, főleg, hogy akkor még talán csak a második sörömet szorongattam, de egy későbbi időpontban, biztosan kedvem támadt volna akár még lökdösődni is egyet. Amit este viszont meg is tettünk, de akkor már a sátorban koncerteztek Fácánék a Elvis Live-jukkal, én meg túl voltam a tizedik sörömön. Akkor már annyira nem tud zavarni, hogy a rockabilly-re nem a wrecking a megszokott mozdulatsor. A jófajta rockabilly-ben valahogy képes vagyok meghallani a psycho-t. Márpedig az említett felállás, nagyon jól domborítja a lényegi elemeket. Utánuk volt még Prison Band, amiben szintén lökdösődésre invitáló elemeket véltünk felfedezni, meg is adtuk a módját. Itt kérnék elnézést, ha valaki számára zavaró volt a koreográfia, de nem ígérhetem, hogy legközelebb másként lesz. A szombat estét a németországi The Lazy Lovers zárta, kicsit elalvósabb ütemeik már lenyugtatták a kedélyeket, ami nem is volt akkora baj, kellemes zárása volt ez az élőzenének. Abszolút pozitív előadás, nyugodt ritmusokkal, szívből játszással.
A zenéléshez szorosan kapcsolódó hangosításra nem mondhatok rosszat, jó munkát végeztek mindkét helyszínen, hallottuk amit kellet!
Mint mondtam, ez a hétvége nem "csak" a zenei élvezetekről szólt, mert amíg nem a színpad előtt álltunk, addig a fülünknek kedves V8 dorombolást, a "nem kell megszokni" hőmérsékletű vizet és a folyamatos utántöltést igénylő májpusztítást valamint ezek variációit élvezhettük. Nem beszélve a jam-elésről a kocsmasoron, hajnal négy körül. Biztosan az is volt benne a jó, hogy mindenki aki lement erre a pár napra, más indíttatásból tette. Jól összefogta az igényeket és az érdekeket ez a hétvége.
Tehát, köszönet érte Kaktusznak és a többieknek, nyilván a bandáknak, én megtaláltam amiért lementem!