Az utóbbi hetek blogolás-hanyagolásának második áldozata egy nagyszabású Düreres balhé, amelyből ismét a The Silver Shine volt az érdeklődésem középpontjában. Kisterem, éjfél után, nem kevés csúszással, ami azért volt kicsit bosszantó, mert a Dürer és az Amigo közötti ingázásom miatt, aminek a lényege két koncert megtekintése lett volna, (Amigo: Rockin' RockCats), majdnem mindkettőről lemaradtam. Végül félsikert értem el, Atiékat a Dürerben még pont elkaptam, az Amigoban viszont csak parolázhattam egyet a cimbikkel. Legközelebb talán minden összejön. . .
Viszont ahhoz képest, hogy itt nem annyira a billy-s műfajok voltak előtérben, egész szép számmal akadt ismerős a közönség között. A koncert természetesen elég zúzósra sikerült, a "hagyományos" tracklist-tel, ami a legjobb számokat jelenti, bár kissé rövidre kellett fogniuk a srácoknak a sok fellépő miatt.
Ez egyébként amolyan nyárvégi, első klubkoncert dolog volt, jó bemelegítése a hűvösebb, őszi-téli hangulatnak, amit már nagyon várok. Az ember jobban össze van zárva az ismerősökkel, lehet dumálgatni, meg fagyoskodni a dohányzóban, nem kell naphosszat kergetni valakit a 6000 négyzetkilóméteres fesztiválokon. Persze, annak is megvan a varázsa, de megunható. Tehát, ez egy tökéletes klubhangulatú Silver koncert volt, semmi sallang, pont amire az ember vágyik. Dumálgatás, koncert, dumálgatás, köszönetnyilvánítás.
Jól éreztük magunkat, köszi szépen, legközelebb!
