A The Hellfreaks társaságában utaztam a két eseményre. Az első helyszín Ustkában, Lengyelországban volt, a Warhead fesztivál, melynek másik magyar vonatkozása a The Silver Shine fellépése volt. Az út kicsit hosszú volt a lengyel tengerpartig, de annál jobban esett legalább a hideg sör, miután megérkeztünk.
Egy egész méretes kis tisztáson tartották a rendezvényt, ideiglenes kocsmákkal és színpaddal, backstage sátrakkal. Kicsit meglepő módon, a piáldát olyan hermetikusan elzárták a nézőtértől, hogy még a műanyag poharas sört sem volt szabad bevinni a színpad közelébe. Ezen kicsit elhűlve mérgelődtünk, de aztán megszoktuk és tudomásul vettük, elvégre vendégek voltunk, ráadásul kiváló ellátásban részesített vendégek. Kérésünkre még egy hajvágó gépet is kölcsönöztek számunkra, tényleg mindent megtettek a kényelmünkért.
Lévén ez egy nem titkoltan punk fesztivál volt, a közönség ennek megfelelően, számunkra kicsit típusidegen volt, azért megbékéltünk velük, rendesek voltak, tényleg. Hadd ne mondjak részletes fellépőlistát, természetesen nem ismertem a helyi illetőségű punk bandákat, csak a headline-nak kikiáltott Bulbulators-ról hallottam már régebben, különböző lengyel fórumokon. A szervező, Artur barátunknak is volt saját bandája, a nevüket sajnos nem tudom, igazi punk zenét toltak le, számomra nem volt túl izgalmas ugyan, de a közönség szerette őket. A csúszás elég nagyra sikeredett, Atiék a Silver Shine-nal még valamennyire tartották a dolgot, akkor még korán volt és nem volt feltünő a késés, a Bulbulators már eléggé elhúzta a dolgot, amit meg is követeltek tőlük, aztán volt még egy, amolyan magát bekönyörgőnek tűnő banda és csak utánuk, szerintem bőven éjfél után került sor a Hellfreaks-re.
Az emberek addigra már eléggé megfáradtak, kicsit bulivége hangulat volt a végére sajnos, de ilyen is előfordul, megbocsátható az elszervezés. Ahogy kiderült, kicsit mostoha sorsú volt az egész rendezvény, abból a szempontból, ahogy a városvezetés bánt vele. Ennek sokminden tudható be, ami a balhén negatívumként jelentkezett. Kevés néző, rossz időpontok, stb. Ettől függetlenül jól éreztük magunkat, volt kaja meg pia kupon, a szálláson is tökéletesen bántak velünk, köszönjük!
Másnap kényelmesek voltunk, a reggeli után megmártóztunk a tengerben, amely meglepő módon, egész elviselhető hőmérsékletű volt és a szél sem fújt, ideálisak voltak a körülmények a továbbutazás előtti ejtőzéshez.
Másnap a Force Attack-ra voltunk hivatalosak. Az eredetileg Rostock-ba tervezett fesztivált végül nagy huzavona után, Stavenhagen-ben rendezték meg, mindenféle engedélyezési problémák és rendőri beavatkozások után, félig-meddig hivatalos módon. Első este csak check-koltunk egyet, gondoltuk leszondázzuk a helyszínt, fellépés csak másnap, de szállás még sehol, tehát kéne keresni valami szervező félét, aki elvileg intézkedik az ügyünkben. Nos, a rendezőként emlegetett személy sehol, elég nagy fejetlenségben egy mindent magára vállaló, mások után szart takarító, kedves hölgyemény járt el, végül elfogadható módon, le a kalappal előtte. Csak az a több órás, reménytelen várakozás őrölte fel kicsit az idegeinket, amikor úgy tűnt, hogy a meghívott banda csak nyűg a számukra.
Azért amíg várakoztunk, hogy vajon hol fogjuk tölteni az éjszakát, addig is volt alkalmunk több dologgal szembesülni. Kezdjük a közönséggel, azok voltak a kedvenceim. Tehát, ez egy igazából illegalitásba szorult, német punk fesztivál volt. Mint ilyen, magába szívta a volt NDK területének kb kétezerötszáz db punkját, akik a meglehetősen nagy területet Mordorrá varázsolva, élvezték orki életüket. Nem csak a szabad ég alatt, de raboltak még egy hangár szerű kimustrált ipari épületet is, ahol a galériáról lógva élhették bűzös életüket. Soha nem titkolt ellenszenvem újabb értelmet és magyarázatot nyert, midőn láttam saját mocskukban dagonyázni eme értelmetlen lelkeket, akik rosszul fekszenek, ha előtte nem hánynak maguk alá.
Tudtam, hogy az elkövetkezendő nap, részben arról fog szólni, hogy elvonatkoztassak a körülményektől és arra figyeljek, amiért jöttünk. Volt még azért az orkoknál érdekesebb élmény is első este. Megtudtuk, hogy sok bandával ellentétben, a Mad Sin nem mondta le a fellépést. Gondoltam, ez majd feledteti Szarumán seregeinek jelenlétét, már hallottam is a beállást. Kb az első szám után lett kihúzva a dugó a hangosításból, ugyanis a rendőrség megállapítása szerint, tízig lehet muzsikálni. Legnagyobb meglepetésemre Köftéék nem húztak le a színpadról, hanem egy valahonnan előkerült kézi hangosbemondóba énekelve, alapból és akusztikusan játszva, eltoltak még vagy négy számot, becsületből. Na, így lehet ritkán hallani, az egyébként nem nagy kedvenc Mad Sin bandát. Le a kalappal!
Tehát, amíg a körülményekkel ismerkedtem, szerencsére lezsírozódott egy-két dolog, lesz hol aludni, koncert is lesz, kaja is lesz! Másnap kényelmesen megjelentünk a koncert helyszínén. A reggel óta folyamatosan szemerkélő eső kicsit siralmasabbá és sárosabbá tette Mordor földjét, de addigra megpróbáltam focista módon, agyban lejátszani a dolgokat. A Hellfreaks kb fél hatkor kezdhetett, szerintem egy rossz hangulatban induló, de jól kikerekedő koncertet tudhatnak maguk mögött. Kár, hogy sietni kellet a tíz órai befejezés miatt, mert nagyon imádták a punkok őket, végre hallottak valami értékelhetőt. :)
Itt is volt még egy magyar banda, a Bohemian Betyars, akik amolyan ska alapú, folk-punkos dolgot adtak elő. Össze tudtam hasonlítani őket saját magukkal, mert hallottam a lemezüket is és élőben is végignéztem a koncertet. Igazából az van, hogy koncerten egy jó hangulatú, tényleg élvezhető, szórakoztató banda, akinek a lemezét eszembe nem fog jutni, hogy mégegyszer meghallgassam, de az élő bulijukra még ellátogatok később.
Végül otthagytuk a bűzös mocsarat, látogatásunk hangulatára sok dolog rányomta a bélyegét, amennyire lehetett azért élveztük, köszönjük!
