A Big Bike-ban került megrendezésre Ramon ötvenedik születésnapi bulija. Hívogató volt a program, nem csak mert egy ilyen jeles alkalomra meghívást kapni megtiszteltetés, hanem mert a zenei kínálat is egyedi volt.
Óbudai Fiúk Meg a Ramon formációval kezdődött a balhé, jó kis szettet adtak elő ismertebb külföldi klasszikusoktól, magyar szöveggel. Egyedülálló koncepció, kivételes megvalósítása volt ez, amit azonban mint kiderült, lehetett még fokozni egy következő blokkal. Nem mást hallhattunk az este későbbi részében, mint egy olyan szettet, ami harminc éve hangzott el utoljára élőben.
A méltán híressé vált, Mozaik klubban elkövetett, generációk számára útmutatóvá vált koncert után most újra hallhattuk a régi számokat, amelyeket sokunk egy agyonmásolt és rongyosra hallgatott kazettán őrizgetett idáig.
És itt most megállítanám a képet egy pillanatra, mert az a bizonyos kazetta, hála Ramonnak és az Oi-kornak, pár hónapja, tökéletes minőségben cd-n is elérhetővé vált. Az 1983-as koncert anyaga tökéletesen le lett klónozva, a mai kornak megfelelő minőségben úgy, hogy a szellemiségéből azonban fikarcnyit sem engedett. Ízelítőnek egy darabkája: https://www.youtube.com/watch?v=3Q5AnllXPhM
Mehet tovább a film, tehát úgy néz ki, hogy MOS-OI! koncert harminc évente van, ezért nem érdemes kihagyni. Ha valaki azt hinné, hogy ezzel vége volt a nagy dolgoknak, az téved. Ha nem is harminc éve, de régen volt már olyan Oi-kor koncert is, ahol Dudi fogja a mikrofont, és nem ám csak egy különleges szám erejéig, hanem úgy hangzik el az összes szám, mint mondjuk húsz éve a Pecsában. Még a repertoár is majdnem ugyanaz volt.
Azt kell mondanom, hogy ritka felemelő érzés volt rajtam végig. És nem kizárólag zenei szinten. Volt ajándékozás, torta, beszélgetések, kézfogók. Nem vagyok jó a létszámok megítélésében, de képzeljen el mindenki egy teltházas balhét a Big Bike-ban! Bizony, voltunk páran. Hiába, ahol olyan ikonok gyűlnek össze, akiknek a személye védjegy egy jó bulihoz, az garantálja a jónép megjelenését.
Mondhatnánk, hogy a hősök köztünk élnek, ráadásul még muzsikálnak is. Megtiszteltetés őket ismerni, köszönet ezért az újabb nagyszerű élményért, Ramonnak pedig még egyszer boldog ötvenediket!
