Bizony, mint a legtöbb viselkedési formát, reakciókat, kommunikációs stílust, a kommentelést is kategóriákba lehet sorolni. Ez többnyire jellemző egy adott személyre. Általában ezek a szokások képet adnak az illető személyiségéről, stílusáról, általában arról, hogyan viszonyul az emberekhez, vagy hogy hol szeretné tudni magát a társadalomban, a világban.
A kutakodó személyeskedő: kezdjük mindjárt a legrosszabbal! Általában olyan oldalakon találkozhatunk vele, ahol mindenhonnan jöhetnek a hozzászólók. Nem ismerik egymást, nézeteik kapcsán menet közben esetleg táborokra oszlanak, de ez sem feltétlenül szükséges mindig. A lényeg, hogy mindenki elmondhassa véleményét, de minimum egy jót köpködhessen. Az ilyen fórumok egy kép, vagy egy megosztott gondolat apropóján jönnek létre, végül is egy mondhatni névtelen kiabálásra ad lehetőséget. Nos, kutakodó barátunk előszeretettel éli ki perverz hajlamait ilyen helyeken. Stratégiája, hogy kiszemel valakit a hozzászólók közül, akinek nyilvánvalóan más a véleménye az adott témáról. Rászáll, először a témához kapcsolódva. Amint kialakul a konfliktus kettőjük között, emberünk pedig kifogy a munícióból, azonnal "ellenfele" profiljára siet, és kutatja hol találhat fogást rajta, természetesen az eredeti témától függetlenül. A képekkel kezdi a nyomozást, majd áttér a lájkolt oldalak böngészésére. Olyan dolgokat keres, amikből egy átkötéssel azt tudja írni, ". . . de látom a profilodon, hogy menthetetlen vagy, kár veled vitatkoznom. . ." Alapvető probléma az ilyenekkel az, hogy az tudatukat nem az foglalja le, hogy mit írt valaki, hanem, hogy ki írta. Beleviszik a vitába azt, hogy valaki mit írt a haverjainak az oldalán, kivel fényképezkedett, vagy ki az ismerőse. Lehetetlen szótérteni a fajtájával, ne is próbáljuk meg! Ha kiderül valakiről, hogy egy perverz kutakodó, a legrövidebb kommentben azonosítsuk önmagával, lehetünk sértőek is, majd zárjuk le a folyamatot! Ha kedvünk tartja, átnézhetünk a profiljára-ezesetben indokolt és megbocsátható- és zúdítsunk vissza rá egy adagot! Egyszer egy pubi, aki nem talált más fogást, azt írta egy politikai témájú fórumon: látom, torna alól fel voltál mentve. Azonnal kerestem a képeit a kis görög félistennek. Megállapítottam utolsó hozzászólásomban, hogy én 20 éves korom óta tartom a súlyomat, de az ő úszógumijai nem veleszületettek. Ezzel le is zártuk a nyilvános vitát, de nem bírta ki, hogy privát üzenetben ne magyarázza meg a hurkáit. Szegény. . . biztosan az asszony tömte. Persze arra már nem reagáltam.
Az egyszerű: Két fajtája van, de mindkettőre igaz, hogy egy-egy rövid tőmondattal lerendezi az egész történetet, majd sarkon fordul. Egyikük egy velős, de akár hasznos gondolattal szól hozzá az adott témához, a lényeget tökéletesen megfogalmazva. A reakciókkal már nem nagyon foglalkozik, elég neki, hogy elmondta rövid igazságát. Nagy százalékban ezek értékelhető, velős kommenteket jelentenek. Másik fajtája már nem ilyen pozitív, de főleg nem túl intelligens. Előbbihez kizárólag hozzászólása rövidségében hasonlítható. Egyszerűsége neki is van, de sajnos ez az egyszerűség az észjárására vonatkozik. Nem riad vissza a trágárságtól, nem magyarázza kijelentését, alátámasztani "érvelését" akkor sem tudná, ha fél oldalban ecsetelné mondandóját.
A magyarázó: Szöges ellentéte előbbieknek. Belőle is két verzió ismeretes, egyik naphosszat magyarázza a semmit, még a másik simán csak bőbeszédű, és bizonyítani akarja minden egyes szavának hitelességét. Előbbi próbál nagyon intellektuális benyomást kelteni. Előszeretettel használ olyan idegen szavakat, amelyeket valószínűleg ő is akkor nézett ki a szótárból. Vitára alkalmatlan, mert amikor a többiek hozzászólásaira kellene figyelnie, akkor is a szinoníma szótárat böngészi. Nem figyel senkire, számára az a fontos, hogy az övé legyen a leghosszabb komment. Bőbeszédű kollégája annyival jobb nála, hogy gondolkodó, nem csak a napi internet sajtót böngészi majd hivatkozik rá, valamint kész az értelmes párbeszédre, bármelyik oldalról is legyen szó.
A részeg: Szinte szó szerint lehet érteni a nevét. Hajnal kettő és három között, amikor hazaérr a szórakozásból vagy a kocsmából, még leül a gép elé picit. Lényegében tök mindegy mit mond, másnapra úgyis elfelejti. Nem a témához szokott hozzászólni, inkább csak a kommentelőket sorolja kategóriákba, és ezekhez a kategóriákhoz van egy-két velős hozzáfűznivalója. Elmondja, hogy mennyire utálja a "fajtájukat". Nem mindig szalonképesen szidhat bárkit, attól függően, hogy milyen oldalon áll. Szapulhat cigányokat, kommunistákat, az Európai Uniót, de szóba kerülhetnek a zsidók, vagy a hanyatló nyugat is. Minden tábornak megvannak a maga "részegei".
A lájkoló: Soha meg nem szólal, csak jelzi szimpátiáját, életjelet ad magáról.
A kényszeres hozzászóló, vicceskedő: Az adott témában nem érdekelt, esetleg inkompetens, de hallatnia kell magáról. Valami összefüggés van a hozzászólása és a téma között, adott esetben vicces is lehet, de építőleg sosem hat a beszélgetésre. Mellette szólhat olykor, hogy jókedvre deríthet esetlegesen másokat.
A meg nem említett forrás: Megosztott képeit, linkjeit, (amelyek általában nem saját szellemi termékei) annyira magáénak tekinti, hogyha azokat valaki továbbterjeszti, akkor neki ott egy kommentben valami kis álvicces megjegyzésben jeleznie kell, hogy az bizony tőle származik.
A törlő: (Ezt is törölte)
Fenti kategóriák, természetesen vegyítve is előfordulhatnak, így egészen különleges elegyű hozzászólókkal is találkozhatunk. Bár nem kitalált meghatározásokról van szó, az ismerőseink stílusával való esetleges hasonlóság kizárólag a véletlen műve lehet. ;)
