Sorrendben a következő bandák játszottak a nagyszínpadon, a Dürerben: The Horibillies, Voodoo Allen, The Silver Shine, Gorilla, The HapCats.
A remek válogatás meghozta a várt hangulatot. Ugyan eleinte még kis létszámú közönség előtt, de már az első koncert is nagyon jóra sikeredett. A hangosítás is észnél volt, szerintem hozták a formát, minden hallható volt, pont annyira tisztán, amennyire szükséges. Tehát a Horibandának így más dolga nem akadt, mint lezúzni a megbeszélt tracklist-et. Ezt a feladatot tökéletesen teljesítették, igazán jól éreztük magunkat. Ha még lehetett volna húzni a kezdést egy órácskával, biztosan nagyobb lett volna az őrjöngés, de ez sajnos nem fért bele. Érdemes beszerezni a nemrég megjelent lemezüket, azon szinte minden rajta van.
Voodoo Allen, a túlzottan hanyagolt szívem csücske zenekar új számokkal rukkolt elő, ilyen szerintem a múltszázadban volt utoljára. Egy egyszemélyes gitár-ének verziót is hallhattunk Ivántól, amíg Szifon hangosíthatatlan nagybőgőjébe életet leheltek, kb a koncert egyharmadánál. Aztán ment tovább, osztályon felüli volt!
A The Silver Shine-t sajnos elég rég hallottam, valamivel talán több mint fél éve. Örültem nekik is, zsír kis koncertet toltak, voltak a régebbi számaik is, aminek nagyon tudtam örülni. Hallatszik rajtuk, hogy saját stílus van kialakulóban, főleg az újabb számokon észrevehető, hogy ez már az ő zenéjük, nem a megszokott-bevált séma szerint dolgoznak. Meglátjuk mi lesz ebből, azt hallottam, hogy készülget egy új lemez, kiderül majd milyen a TSSBilly.
És akkor most a Gorilla! Erre aztán már tényleg elszabadult a pokol, volt wrecking, vérzett minden! Psychobilly-t megszégyenítő tisztasággal hallottuk a hangokat, szerintem Péter erre a koncertre tuningolta a gitárját az elmúlt fél év alatt! :) Új számok voltak itt is, abból a lüktetős fajtából. Persze Soltész Rezső örökzöldje sem maradt el, megkaptuk amiért mentünk!
A The HapCats zárta a balhét, az ő táncolgathatósabb, dallamos rockabilly-jével, kitettek magukért ők is, jó kis lepihenése volt ez a lökdösődésnek, ami előttük történt. Köszönet nekik is!
A Dürernek is írnék a dícséretére egy pár sort, köszönjük a back stage-es kiszolgálást, ez sajnos egyre kevesebb helyen divat. Sör, üdítő, hűtő. Igaz, ez utóbbit mi dugtuk be, de legalább volt mivel megtölteni. Köszi!
Zárómondatnak megint csak a köszöngetés jut mindenkinek, bandáknak, szervezőknek, a helynek, meg a baleseti sebészetnek a Keletinél, nem vagyunk mindig ilyen hangosak, doktornő!
Itt pedig kivételesen egy pár fotó is, egy amerikai riporter gépéből:
http://www.flickr.com/photos/punkoutlaw/sets/72157630362206024/
