Kicsit messzire kellett menni ezért a balhéért, de megérte. Jólesett kicsit kiszakadni a megszokott közegből, kicsit lökdösődni, piálgatni, hátba veregetni, színpadról lerángatni idegen ismerősöket.
A fogadtatás és a vendéglátás durván túllőtt a várakozásokon. Kaja, pia, ami belefér. . .
A Raumstation Sternen nevű helyen egyébként három banda lépett fel, szégyenteljes a dolog, de az elsőnek nem tudom a nevét. Igazi, egyszerű oldschool punkot nyomtak, egy tagbaszakadt énekessel, egy darkos kinézetű basserrel, egy S.P.A.H.M. rajongó dobossal és egy glam rockos megjelenésű gitárossal, akit közös megegyezés után a "rozsomák" névvel illettünk.
Utánuk jöttek a francia Wolfgangs, furcsa, kicsit Imelda May-es hangzással, átmenetet képezve a rockabilly és a psychobilly között. Bőgő, gitár, beugrós dobos, női ének. Teljesen pozitív, szimpatikusak. Egész nap nem lehetne őket hallgatni, de koncert szinten mindenképp érdekes és izgalmas élmény.
Harmadik volt a The Hellfreaks, jó hangulatú, bár kezdetben kissé leszögezett lábú közönség előtt. Később azért már kialakult egy egészséges mozgás, egyszer még a bőgő is veszélybe került, de el lett hárítva a véletlen támadás. A koncert utáni boltolásból ítélve a közönség meg volt elégedve az egyébként tényleg zsír zenei teljesítménnyel.
A backstage-ben dugig tömött hűtőszekrény kiürülése után sem volt ok a pánikra, a kapott kuponokból könnyedén merevrészegre tudta magát inni minden kedves művész és a kíséretük is. Azután evés, fürdés, alvás, ki mit szeretett volna, minden a helyszínen kialakított szálláson. Igazából ideálisnak mondható.
Másnap természetesen megterítve a reggelihez, szinte már kínos volt a kedvesség. Kényelmes indulás, hiszen az aznapi koncert csak 70 Km-re volt az előzőtől.
Köszönet jár a bandáknak, a szervezésnek, a klubnak. Aki ott volt jól érezte magát, panasznak semmi helye, tökéletes élmény, köszönjük!
