wrecking

Beszámolók, személyes észrevételek, billy-s müfajban elkövetett balhékról

HTML

Csibészek, Foci söröző, 2012.07.14.

2012.07.15. 04:17 | caravelle | Szólj hozzá!

Jó dolog, ha az ember eljár mindenfelé és vállalja a kockázatot, hogy várhatóan nem lesz olyan vihart kavaró, fergeteges az este. Azért jó, mert így megmarad az esély, hogy mégis jól sül el a dolog és várakozáson felüli lesz a balhé. Ez pont így történt a Foci sörözőben. Találtam a Fb-on egy kallódó meghívót Pozsgai Feri barátomtól. Még délután talonba raktam, mert így a fesztivál időszakban nem bővelkedünk egyestés budapesti balhékban, gondoltam, még jól jöhet, mert a mehetnék rajtam volt. Annyi már a Lakeside-on kiderült, hogy énekes csere történt a bandában, tehát Elvis nélkül csak jobbak lehetnek. Egyszer már hallotam az új, Dorisz féle verziót, de bennem csak egy rockabilly-s laza koncert maradt meg. Kiderült, hogy valószínűleg csak a rock and roll hétvége profiljába próbáltak kicsit beilleszkedni, mert amit ezen a koncerten adtak elő, az már komoly lökdösődéseket okozhatott volna a nézőtéren. Az, hogy ez nem így történt, annak az a fő oka, hogy a kocsma és az ő előttük fellépő bandák közönsége, általában normálisnak mondott emberekből állt. Őszintén szólva, marslakónak éreztem magam, ami nem zavart, hiszen megszoktam, de egy ilyen előadást még nem néztem végig egyedüli billy-sként a tömegben. Az a helyzet, hogy a számomra eddig -legyünk őszinték- érdektelennek tartott banda, olyan változásokon ment át, hogy nem győztem csodálkozni. Dorisz hangja és indulata tökéletesen illik a billy műfajokhoz, a zene is haragosabb lett, a szövegekben ugyan még megtalálható a néhol túlspilázott szerelmi téma, de már átírás alatt vannak a cinkesebb részek. Legalábbis ez derült ki a beszélgetésünkből, bízom benne, hogy így is lesz! A lényeg, hogy abszolút wreckelhető a cucc, nekem tetszett a hangulata az előadásnak.

Nos, kedves magyar psychobilly színtér! Eddig érthető, kimondott és kimondatlan okokból, a Csibészek zenekar kimaradt a patinás, szűk, billy vérkeringésből. De ez szerintem ritka példája a helyes személy- és irányváltásnak. Jelen pillanatban, az én megítélésem szerint légüres térben lebegnek, az egyébként befogadó, rockosabb kocsmába járók és a belterjes, mindenki ismer mindenkit billy-s halmazok között. Őszintén szólva, csodálkoztam, hogy meg tudják szólítani az ő szempotjukból outsider közönséget, ám lehet, hogy rászorultságukból, vagy ki tudja miért, de sikerült nekik. Akár még vérfrissítést is hozhatnának beltenyészetünkbe, illetve a közönségbe, ha teret kapnának a mi kis megszokott köreinkben. Így most részemről egy ajánlólevelet intéznék minden érdekelt felé, hogy gondoljunk a teljesen megújult Csibészekre a koncertszervezések alkalmával!

Figyelem! A You Tube-on ne kattintsunk rájuk, tessék elmenni a legközelebbi koncertjükre, akármelyik kocsmában is lesz és tessék meghallgatni, hogy milyenek! Ha a magam, faragatlan megoldásával élnék, akkor az elmúlt két évet, úgy ahogy van, kijelölném, aztán nyomnék egy back space-t. Hajlamos vagyok elkönyvelni dolgokat úgy, ahogy elsőre megítélem, de ez most legyen kivétel!

Összefoglalva, ez nem más, mint egy barátom új bandája, amit érdemes meghallgatni!

Lakeside Weekend, Agárd, 2012.

2012.07.12. 14:38 | caravelle | Szólj hozzá!

Nem maradhat bejegyzés nélkül az esemény, bár a megszokott formában nem lehet nyilatkozni róla. Ez most csak olyan "Köszi, srácok, minden zsír volt!" dolog lesz. Ennek több magyarázata is van, az egyik, hogy a csütörtöktől hétfő reggelig tartó balhéból, csak a szombat délutántól vasárnap kora estig történteken vehettem részt. A másik, hogy ide a zeneélvezetin kívül, amolyan laza, hétvégi italozási-lubickolási-elengedősdi-brancsolási szándékkal jöttem. Azért, persze megnéztem, hogy kik fognak randalírozni aznap a színpadokon, ez alapján mindenképp készültem egy kis testmozgásra, az úszáson kívül is.

A táborverés utáni első balhé amit láthattam, a Csibészek koncert volt, az új énekesnővel, Dorisszal. Bár lehet, hogy csak nekem volt új, pontosan nem tudom mikor volt a szerintem pozitív váltás. Szívesen néztem meg őket, mindenképpen kellemes élmény volt. A strand melletti kisszínpad előtti délutáni naptűzés, mondjuk nem gerjesztett önfeledt ugrabugrára, főleg, hogy akkor még talán csak a második sörömet szorongattam, de egy későbbi időpontban, biztosan kedvem támadt volna akár még lökdösődni is egyet. Amit este viszont meg is tettünk, de akkor már a sátorban koncerteztek Fácánék a Elvis Live-jukkal, én meg túl voltam a tizedik sörömön. Akkor már annyira nem tud zavarni, hogy a rockabilly-re nem a wrecking a megszokott mozdulatsor. A jófajta rockabilly-ben valahogy képes vagyok meghallani a psycho-t. Márpedig az említett felállás, nagyon jól domborítja a lényegi elemeket. Utánuk volt még Prison Band, amiben szintén lökdösődésre invitáló elemeket véltünk felfedezni, meg is adtuk a módját. Itt kérnék elnézést, ha valaki számára zavaró volt a koreográfia, de nem ígérhetem, hogy legközelebb másként lesz. A szombat estét a németországi The Lazy Lovers zárta, kicsit elalvósabb ütemeik már lenyugtatták a kedélyeket, ami nem is volt akkora baj, kellemes zárása volt ez az élőzenének. Abszolút pozitív előadás, nyugodt ritmusokkal, szívből játszással.

A zenéléshez szorosan kapcsolódó hangosításra nem mondhatok rosszat, jó munkát végeztek mindkét helyszínen, hallottuk amit kellet!

Mint mondtam, ez a hétvége nem "csak" a zenei élvezetekről szólt, mert amíg nem a színpad előtt álltunk, addig a fülünknek kedves V8 dorombolást, a "nem kell megszokni" hőmérsékletű vizet és a folyamatos utántöltést igénylő májpusztítást valamint ezek variációit élvezhettük. Nem beszélve a jam-elésről a kocsmasoron, hajnal négy körül. Biztosan az is volt benne a jó, hogy mindenki aki lement erre a pár napra, más indíttatásból tette. Jól összefogta az igényeket és az érdekeket ez a hétvége.

Tehát, köszönet érte Kaktusznak és a többieknek, nyilván a bandáknak, én megtaláltam amiért lementem!

süti beállítások módosítása