Átérve a német helyszínről a franciaországi klubba, az első benyomásom alapján inkább visszamentem volna. Az egy-két órás meglepődött várakozás után, amely azzal telt, hogy "hol lehet itt koncertezni?", megjelent azonban egy kb 6-8 főből álló brigád és nagy hévvel elkezdték miszlikre szedni az addig asztaloktól és székektől zsúfolt söröző-kávézót. Jó volt látni a felkészültséget és a profizmust. Minden a helyére került, a mobil hangcuccoktól, a méretre gyártott ablakszigetelő paneleken át, a csocsó helyiségből átértékelődött backstage-ig. Kellemesen csalódtunk és megnyugodtunk.
Sajnos a hely téglafalait még ez a vérprofi banda sem tudta áthelyezni, a furcsa formákban kicsit eltévedtek a hangok. Szerencsére azért olyan zavaró nem volt a dolog, hogy megzavarja az önfeledt szórakozást, kedves volt a hangulat és a közönség. A bandák kitettek magukért, nagyobb mozgás a nézők között csak a helyhiány miatt nem keletkezett.
Az előadások jól felépítettek voltak, szépen fokozták végig az izgalmat. A Wolfgangs-ban az előző napi beugró dobos helyét visszakapta az állandó dobosuk. Elvileg a Hellfreaks is ütős problémákkal küzdött, de tökéletesen meg tudták oldani a helyzetet és nem volt okuk az izgalomra, felkészült beugrót találtak a koncertekre. Köszönet Vilinek! Tehát a bandák itt is hozták a jobbik formájukat.
A zenélés után folytatódott a temérdek mennyiségű étel és ital elfogyasztása, amivel itt is telepakolták az öltözőt. Egyedülálló módon, még ital kupon is maradt felhasználatlanul, amire talán még nem volt példa a történelemben.
Csak köszönet illethet mindenkit aki kivette a részét a balhéból, lehetne hetente egy ilyen, köszönjük!
