wrecking

Beszámolók, személyes észrevételek, billy-s müfajban elkövetett balhékról

HTML

Öt banda az R33-ban, 2012.04.06.

2012.04.07. 12:20 | caravelle | Szólj hozzá!

A hidegfront első jeleivel együtt érkeztünk az R33 nevű, kicsit furcsa akusztikájú "bálterembe". Az említett hidegfronttal csak akkor szembesült mindenki, amikor ki kellett menni dohányozni.

Nehéz lett volna nézőkkel zsúfolásig tölteni a tágas helyet, de ekkora pangásra nem számítottam. Amikor kiderült, hogy a bevétel nem a fellépők zsebébe vándorol, kicsit megnyugodtam. Este nyolc körül beállások, matatások stb. A fellépők sorban:

Lonesome Carroll & The Riverside Jumpers

Autentikus, dobozból szóló, ötvenes évekbeli rockabilly csajokról, de legalább Cadillac-ekről. Ritmusos, mozgató, de nincs benne olyan dallam ami bele tud égni az ember fülébe, ezt viszont a stílus rovására írhatjuk. Az előadás abszolút hiteles volt, felidézve a recsegő bakelitek hangulatát, minden zenei hiányosságukkal együtt. A srácok tökéletesen hozták az irányzat jellemzőit.

THEKILLINGSCREENS

Ki kellett mennem addig egyet dohányozni és meghallgatni az autóban egy P. Paul Fenech szólóalbumot. Nagyon jó!

New Seed 55

Nos, Ők azok, akiknek a zenéjét nem vállalom meghatározni. Mintha minden tag mást akarna képviselni, de ezt egy olyan félelmetes összhangban tudják előadni, hogy az embert nem is érdekli milyen stílusban játszanak. Nagyon jól eltalált egyveleg, amiben pont annyi billy van, amennyi mindenképpen szükséges és pont annyi más, amennyit még az én gyomrom is bevesz.

The Horibillies

Nagyon halkan akarom mondani, nehogy valaki elbízza magát. Szerintem a srácok az egyik legjobban fejlődő banda a környékünkön. Az első egy-két alkalommal amikor láttam őket, még egész más elképzelésem volt a jővőjükről, a színtéren való jelenlétüket illetően. Jobban billy-sednek mint ahogy azt előtte láttam. Vagy Ők váltottak irányt, vagy én ítéltem meg rosszul mi a céljuk, de ez nem változtat a mostani állapoton, megvan bennük a billy, kéretik nem elcseszni!

The Ködmöns

Jaj... Gyerekek, bírlak benneteket, azért mondom! Persze lehet, hogy nem érdekel, akkor is mondom! Zenekar vagytok, imádtok fellépni meg hangulatot csinálni. Szeretitek a psychobilly-t, gondolom azt is akartok játszani. Magatokban szerintem menne is, például Balázska nagyon jó gitáros lesz, ha továbbra is komolyan veszi a pengetést. Viszont amikor együtt próbáljátok csinálni, ott eltűnik az, amit egyedül gyakoroltok. Szívem szerint azt mondanám, hogy írjátok meg újra a nótáitokat úgy, hogy együtt hangozzon jól. A zene, harmómia. A harmónia viszont nem az ugyanazt a dallamot játszó hangszerekből és énekből áll. A banda koncepciójába már szinte félek belemenni. Szerintem ez a betyáros szövegstílus, amiben egyébként bőven van fantázia és már-már irodalmi értékkel bír, soha nem fog tudni beépülni az irányzatba. Egyszerűen más szabvány alapján működik a kettő. De persze ebben még megcáfolhattok, ha hallani fogok egy kiváló koncertet. Esküszöm, be fogom vallani a tévedésem! És most amit idáig írtam, tegyétek zárójelbe, köpködjetek vagy rágódjatok. Ezektől függetlenül a buli, a szerkó hazavágása egy korty sörrel teljesen psycho volt, köszi!

A közönség: Kevés volt...darabra is, mozgásra is.

Köszönet minden fellépőnek és mindenkinek akik miatt jó volt az este, ködmönéktől elnézést az őszinte kifakadásért, remélem sértődés nem lesz belőle!

......

Ide most posztolnék hozzászólásokat, amik más fórumra érkeztek, de szükségesnek tartom, hogy itt is jelen legyenek:

 

Talpra Tapadt Tapsolóakna 

Amikor megírtam annak idején a szövegeket, nekem is feltűnt, hogy meglehetősen "műfajidegen" és túl bonyolult, de én alapvetően önmagam szórakoztatására (és kis részben a színtér bővítésére) csináltam a zenekart. Úgy gondoltam, hogy egy olyan országban, ahol az idegen nyelvek ismerete elég gyászos, a magyar szövegvilág célszerűbb. Azóta világos, hogy a psychobilly terjesztéséhez pusztán a zenekar (általánosságban értve minden bandára) kevés. A zenei részhez nem értek, voltak jó bulijaink, de ehhez több más feltétel is kell. Ekkora méretű közösségre túl sok ennyi koncert, és annak idején sikerült összehozni egy kisebb fajta "keménymagot". A "mindenki zenész akar lenni" effektus is sokat hozzátett a buli laposságához, de ez legkevésbé rájuk vonatkozik.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
                                          
 
Levente Varga Lehet, hogy kicsit túl őszintére sikerült a hirtelen lett bejegyzés, de mostmár vállalom. Tényleg ezt éreztem és hallottam a színpad előtt állva. Az a helyzet, hogy nem valaminek a hiányát érzem a zenéjükben-zenétekben, hanem alapvető félreértést és a bontás utáni újraépítés szükségességét. De azt már említettem, viszont most nyomatékosítom, hogy nem a hozzáálás és a buli hangulata amin most problémázom! Szerintem nem is olyan hatalmas az a zenei kiigazítás amire én gondolok, csak kívülről kell meghallgatni a Ködmöns-t és rengeteg sok-sok más bandát.
 
 
 
  • Dendrofil Teofil 
    Hát ilyen súlyos kritikát még nem kaptunk. Nem értem meg a véleményedet. Azzal tisztában vagyok hogy van még mit fejlődnünk, de ezt így kijelenteni hogy rosszul vannak megírva a számaink és írjuk újra őket, meg hogy a koncepciónk nem állja meg a helyét, ezeket én így nem tudom elfogadni. Ezt én úgy könyvelem el magamban, hogy neked nem tetszik a zenénk, nem is kell mindenkinek tetszenie. Én viszont meg vagyok elégedve azzal amit csinálok, persze sosem lehet tökéletes egy zenekar, mindig van mit csiszolgatni, de én úgy érzem hogy a koncepciónk is és a megvalósítás is teljesen megfelel a kitűzött célnak.

     
  •  
    Levente Varga A wrecking blog mindig egy eseményről és az az által nyújtott élményekről és benyomásokról szól. Erről a balhéról nem tudtam mást írni, mert ezt fogalmazta meg bennem. Azóta direkt meghallgattam a youtube-on a számaitokat. Ha azt adtátpk volna elő, arról is mást írnék. De ez sajnos tényleg egy zajos kavalkád volt, mintha nem hallottátok volna egymást, csak játszottátok a magatokét. A következő melléklet nem került kiválasztásra, ez volt az utolsó poszt ami zene és belekattintottam az elmúlt egy órában. Szerintem tökéletesen leírja azt amit a hangszerek és az ének dolgáról és különbségéről-összhangjáról írtam. De nem akarom túlmagyarázni, mondom, ez egy koncertvélemény!
     
  • Levente Varga https://www.youtube.com/watch?v=xvUd87S6sCg
    www.youtube.com
    The Lost Album - 2004 - Raucous Records - Cat No RAUC CD144. Early recordings from 1980 made pre 'In Heaven'.
    3 perce ·  · 
  • Levente Varga Ha viszont állításod szerint minden teljesen célnak megfelelő és elégedettségedre van, akkor boldog és irígylésreméltó ember vagy, bocsánat-de komolyan- az okvetetlenkedésért és a hirtelen őszinteségért! ;)

 

 


  •  
    Dendrofil Teofil Értem mi a problémád az énekkel, azon még egyébként is dolgozok. Az őszinteséggel pedig semmi bajom, nem vagyok sértődős ember.

     
    • Kárörvendő Ernő 
      Én sem fogok besértődni, elhiszem hogy katasztrofálisat alkottunk a minap, viszont az ilyenből van kevesebb, máshol például vidéken sárváron (ahol nagyon megértő és rendes hangosítónk volt!) nagyon-nagyon jól és pontosan szóltunk, és megvagyok győződve, hogy akkor nem írtál volna ilyen kritikát. Szerintem neked nem azzal volt bajod hogy milyen a szövegünk vagy milyen a koncepció egyszerűen csak szar volt a hangulat, a hangosítás, és ennek megfelelően játszottunk most mi is. Lehet hogy kényesek vagyunk és nem vagyunk a legjobb zenészek, de legalább olyat képviselünk amit más még nem mert megcsinálni Magyarországon:)

       
    • Levente Varga Említettem volt, caravelle mindig egy adott balhéról ír. Ez egy olyan eset, amikor a koncert kapcsán más is feltűnt veletek illetve a zenétekkel kapcsolatban. Ha nem érdekelne, megsímogatnám a buksitokat és mosolyognék nagyokat. Viszont az a helyzet, hogy próbálok inkább szakértelmetlenül, kizárólag sokat hallott füleimre hagyatkozva felhívni a figyelmeteket arra, hogy ugyanezeket a számokat elő lehetne adni olyan hallgatható formában, hogy egy koncertetekre minden psychobilly rajongó elmenjen. Szerintem ez a random belinkelt Meteors szám ékes példája annak, milyen egy kívülről pofon egyszerű, dudorászható, mégis tökéletesen megkomponált nóta. Hallgasd meg, melyik hangszer illetve az ének mit ad elő! Nincs két egyforma hangjuk, csak passzolnak egymás mellé. Nem kis meló, de ha összejön, az tényleg egyedülálló lesz Magyarországon, mert hallgatható és egyedi lesz. Ráadásul még psycho is! ;)

       

 

The Horibillies, Drinking All Night Long klipforgatás

2012.03.10. 23:59 | caravelle | Szólj hozzá!

 Kellemes szombat kora esti programra invitáltak a horis srácok. Első klipjük felvételéhez kerestek résztvevőket.

Az elképzelés szerint a feladat nem is volt bonyolult, csak azt kellett tenni, amit általában egy zenés-baráti összejövetelen szoktunk. Részleteket egyelőre nem árulnék el, de az talán nem nagy titok, hogy lesz a klipben zenélés, wrecking, meg alkohol is. Kicsit kevesebben jöttünk össze mint az tervezve volt, de ezt csak az bánhatja aki nem volt ott. A rendelkezésünkre álló teret maximálisan kitöltöttük. A hangulat egyébként pont olyan volt mint egy jó élőzenés balhén, esetleg annyi különbséggel, hogy egy bizonyos számot itt háromszor is eljátszottak. Ráadásul a jelenlévők első kézből hallhatták a legújabb témát, igaz egyelőre ének nélküli verzióban. Mindenesetre az kiderült, hogy jó kis szám lesz.

Sajnos az utómunkák több időt fognak igénybe venni mint a felvételek, nagyjából egy hónapot kell várni a megjelenésre. Részünkről többet hozzátenni nem tudunk, várunk a végeredményre.

Köszi a meghívást, szerintem aki megjelent, mindenképp jól érezte magát.

 

The Hellfreaks, Horibillies, Choking Revenge (Ausztria, Mönchhof)

2012.03.06. 11:09 | caravelle | Szólj hozzá!

 2012. március 3.-án követődött el a hárombandás este, egy osztrák városkában, Mönchhof-ban.

Tökéletesen időzítve, a megbeszéltek szerint érkeztünk a helyszínre, egy hangulatos pincehelyiségben berendezett klubba. Az első kellemes benyomást, már a kipakolás közben, egy a pult mögül magyarul üdvözlő tag szájából elhangzott kijelentés okozta, szó szerint: "No limit!" Arckifejezéséből és a többi, már kicsit nehezebben érthető mondatából kiderült, hogy ez a fogyasztásra vonatkozik. Állítását megerősitendő, egy korsó sört már ki is nyújtott a pulton keresztül, majd mint magyarázta, a többit az öltözőben fogják szervírozni, a pizzával együtt. Később azért kiderült, hogy a "no limit" kifejezést, helyenként eltérően értelmezik. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne rúghatott volna be az aki akart, de a kapacitással nem volt teljesen tisztában a kedves felajánló.

Nagyjából egy félórán belül, a helyi, kicsit okoskodó technikus-hangmérnök-szakértő, enyhén túl agilis, általunk egyszerűen "A Kopasz"-nak nevezett tag elkezdte sürgetni a beállásokat. Elképzelései nem mindig találkoztak a zenészekével, de ez nem befolyásolta abban, hogy mindent úgy csináljon, ahogy akar és ahogy a néha recsegő felszerelései engedték. Megtörténtek az előkészületek, már csak a vendégekre vártunk, eleget ahhoz, hogy mindenki ásítozzon egyet a sör és a pizza után.

Valamivel kilenc után már mindenki a helyén, az osztrák banda felsétál a színpadra.

Choking Revenge: A backstage-ben szimpatikussá vált, előtte számomra ismeretlen srácok, akikből a megjelenésük alapján valami billy-s dolgot vártam volna, kicsit mást adtak elő a pódiumon. Bevallom, nem néztem utánuk, de nem erre számítottam. Ez persze nem azt jelenti, hogy amit csináltak, az ne lett volna zeneileg hiteles. Egyébként a formáció két rockabilly-s kinézetű gitárosból, egy kamion sofőr megjelenésű b.gitárosból, egy szintén teherautó kormánya mögül kiugrott dobosból, valamint egy ezek keverékeként leírható énekesből állt. Ehhez képest egy kicsit street-es, kicsit amerikaias, de kevésbé dallamos punkot toltak, tényleg abszolút hallgatható módon, részemről szigorúan csak élőben, valami több fellépős megmozdulás keretein belül. Tény viszont, hogy kedves srácok, kár, hogy nem tudtam tőlük elköszönni, mert a Horiék koncertje alatt le is léptek.

Horibillies: Hazai barátaink fellépésére már kellő hangulatban volt a tarajos gőte punkokkal nagy számban megszórt közönség, akik természetesen nem értik a különbséget a wrecking és az átkozott pogo között. Ez szerencsére a bandát nem zavarta, lerakták a maximumot, a legjobb számaikkal. A nézőknek is nagyon tetszett, volt mozgás, meg tánci-tánci, tényleg élvezték, szerintem nagyobb volt a siker mint itthon. Őszinte leszek, meg is érdemelték, jók voltak!

The Hellfreaks: A fajzatokat ezen a balhén is, hasonlóan a két utolsóhoz, Vili barátunk segítette ki a doboknál. A nézők tényleg őszintén feltüzelve várták a koncertet, mintha már ismerték volna őket. És valóban, néhányan még énekelték is a számokat. Lelkes volt az egész, szerették őket, a számok is jól működtek. Úgy láttam a bolt is ment utána, tehát vagy új rajongókra tettek szert, vagy eddig titokban Hellfreaks-et hallgatók kerültek felszínre.

Mindhárom előadásra vonatkozik, amiről a bandák nem tehetnek, csak a technika és a kopasz: A hangszerek egyenként, valahogyan szóltak, de együtt kicsit agyonvágták egymást. Az ének mindenkinél halk volt, Yoda gitárját nem lehetett hallani, néha olyat recsegett, hogy a fejem leszakadt, néha pedig olyan értelmezhetetlen jelenséggel találkozhattunk, mintha két énekes lenne. (Ilyenkor persze hangos volt.) Ez így most csúnyán hangzik, de így volt. Azonban szerencsére a hangulatot nem befolyásolta, viszont megemlítendő.

Az utolsó koncert után a backstage sokat veszített privát jellegéből. Köszönhetően a piros fejű, bratyizó punkoknak, akik a maguk módján kedvesek voltak, csak kicsit rámenősek. Azért nekik is köszönet, hogy jöttek, de persze leginkább a bandáknak, a helynek, a szervezésnek! Jól éreztük magunkat, gazdagabbak lettünk ezzel is, a kopasz meg figyeljen jobban!

The Hellfreaks, Wolfgangs (Franciaország, Sélestat)

2012.02.22. 00:01 | caravelle | Szólj hozzá!

  Átérve a német helyszínről a franciaországi klubba, az első benyomásom alapján inkább visszamentem volna. Az egy-két órás meglepődött várakozás után, amely azzal telt, hogy "hol lehet itt koncertezni?", megjelent azonban egy kb 6-8 főből álló brigád és nagy hévvel elkezdték miszlikre szedni az addig asztaloktól és székektől zsúfolt söröző-kávézót. Jó volt látni a felkészültséget és a profizmust. Minden a helyére került, a mobil hangcuccoktól, a méretre gyártott ablakszigetelő paneleken át, a csocsó helyiségből átértékelődött backstage-ig. Kellemesen csalódtunk és megnyugodtunk.

Sajnos a hely téglafalait még ez a vérprofi banda sem tudta áthelyezni, a furcsa formákban kicsit eltévedtek a hangok. Szerencsére azért olyan zavaró nem volt a dolog, hogy megzavarja az önfeledt szórakozást, kedves volt a hangulat és a közönség. A bandák kitettek magukért, nagyobb mozgás a nézők között csak a helyhiány miatt nem keletkezett.

Az előadások jól felépítettek voltak, szépen fokozták végig az izgalmat. A Wolfgangs-ban az előző napi beugró dobos helyét visszakapta az állandó dobosuk. Elvileg a  Hellfreaks is ütős problémákkal küzdött, de tökéletesen meg tudták oldani a helyzetet és nem volt okuk az izgalomra, felkészült beugrót találtak a koncertekre. Köszönet Vilinek! Tehát a bandák itt is hozták a jobbik formájukat.

A zenélés után folytatódott a temérdek mennyiségű étel és ital elfogyasztása, amivel itt is telepakolták az öltözőt. Egyedülálló módon, még ital kupon is maradt felhasználatlanul, amire talán még nem volt példa a történelemben.

Csak köszönet illethet mindenkit aki kivette a részét a balhéból, lehetne hetente egy ilyen, köszönjük!

The Hellfreaks, Wolfgangs (Németország, Auggen)

2012.02.21. 22:32 | caravelle | Szólj hozzá!

  Kicsit messzire kellett menni ezért a balhéért, de megérte. Jólesett kicsit kiszakadni a megszokott közegből, kicsit lökdösődni, piálgatni, hátba veregetni, színpadról lerángatni idegen ismerősöket.

A fogadtatás és a vendéglátás durván túllőtt a várakozásokon. Kaja, pia, ami belefér. . . 

A Raumstation Sternen nevű helyen egyébként három banda lépett fel, szégyenteljes a dolog, de az elsőnek nem tudom a nevét. Igazi, egyszerű oldschool punkot nyomtak, egy tagbaszakadt énekessel, egy darkos kinézetű basserrel, egy S.P.A.H.M. rajongó dobossal és egy glam rockos megjelenésű gitárossal, akit közös megegyezés után a "rozsomák" névvel illettünk.

Utánuk jöttek a francia Wolfgangs, furcsa, kicsit Imelda May-es hangzással, átmenetet képezve a rockabilly és a psychobilly között. Bőgő, gitár, beugrós dobos, női ének. Teljesen pozitív, szimpatikusak. Egész nap nem lehetne őket hallgatni, de koncert szinten mindenképp érdekes és izgalmas élmény.

Harmadik volt a The Hellfreaks, jó hangulatú, bár kezdetben kissé leszögezett lábú közönség előtt. Később azért már kialakult egy egészséges mozgás, egyszer még a bőgő is veszélybe került, de el lett hárítva a véletlen támadás. A koncert utáni boltolásból ítélve a közönség meg volt elégedve az egyébként tényleg zsír zenei teljesítménnyel.

A backstage-ben dugig tömött hűtőszekrény kiürülése után sem volt ok a pánikra, a kapott kuponokból könnyedén merevrészegre tudta magát inni minden kedves művész és a kíséretük is. Azután evés, fürdés, alvás, ki mit szeretett volna, minden a helyszínen kialakított szálláson. Igazából ideálisnak mondható.

Másnap természetesen megterítve a reggelihez, szinte már kínos volt a kedvesség. Kényelmes indulás, hiszen az aznapi koncert csak 70 Km-re volt az előzőtől.

Köszönet jár a bandáknak, a szervezésnek, a klubnak. Aki ott volt jól érezte magát, panasznak semmi helye, tökéletes élmény, köszönjük!

ELVIS LIVE, AMIGO CLUB, 2012.01.21.

2012.01.22. 16:53 | caravelle | Szólj hozzá!

ED PHILIPS AND THE MEMPHIS PATROL - ELVIS LIVE

EGY HOSSZÚ NAP UTÁNI, VÉLETLEN ÉS HIRTELEN ELHATÁROZÁS EREDMÉNYEKÉNT KÖTÖTTEM KI TEGNAP AZ AMIGO-BAN. ITT ELŐSZÖR TOLTÁK A SRÁCOK EBBEN A FELÁLLÁSBAN, RÁADÁSUL KÉT FELVONÁSBAN, EGÉSZ ESTÉS BALHÉBAN VEHETTÜNK RÉSZT. HIBÁTLAN, FRISSEN VASALT UNIFORMISBAN, TÖKÉLETES HANGZÁSBAN. FIGYELEM! HA VALAKI MÉG NEM LÁTTA ŐKET ÉS ÚGY DÖNT LEMEGY A KÖVETKEZŐRE, NE ELVIS IMITÁTOROKRA SZÁMÍTSON! ELVIS SZÁMOKAT HALLHATUNK TŐLÜK, IGAZI ROCKABILLY HANGZÁSBAN, TÖKÉLETES KIVITELEZÉSBEN. HA VAN ESETLEG VALAMI, AMIVEL ELVIS ZENÉJÉT KI LEHET EGÉSZÍTENI, VAGY HOZZÁ LEHET RAKNI VALAMIT, ESETLEG ELVENNI BELŐLE AZT AMI FELESLEGES VAGY SOK, NOS A SRÁCOK EZEKET A LEHETŐSÉGEKET MEGLÁTJÁK ÉS KI IS HASZNÁLJÁK. PONT ANNYIVAL TÖBB ILLETVE KEVESEBB AZ EREDETINÉL, AMENNYIVEL KELL. HA A KIRÁLY ÉLNE, ELKÉPZELHETŐ, HOGY KIRÚGNÁ A VONÓSAIT, MIUTÁN HALLOTTA EZT A VERZIÓT. MIELŐTT AZ ELVIS RAJONGÓK BOMBÁT SZERELNÉNEK A KOCSIM ALJÁRA, JELZEM, EDDIG ARRÓL A ZENÉRŐL ILLETVE HANGSZERELÉSRŐL BESZÉLTEM, AMI KÖRÜLVESZI AZ ÉNEKHANGOT. TERMÉSZETESEN ELVIS HANGJÁT NEM KELLENE KORRIGÁLNI, DE SZERINTEM EGY ILYEN HÁTTÉRREL LEHETETT VOLNA MAXIMÁLISAN KISZOLGÁLNI AZ Ő ÉNEKÉT.

ZENEILEG TEHÁT RÉSZEMRŐL MINDEN RENDBEN VOLT, FÁCÁN BARÁTOMMAL A BULI UTÁN SOKÉVES DOLGAINKAT IS ÁT TUDTUK BESZÉLNI. JÓL ESETT!

HOGY VALAMI SZOMORKÁS IS LEGYEN A DOLOGBAN, AZ AMIGO ALAPTERÜLETE SAJNOS NEM BŐVÍTHETŐ, A 240 VENDÉG ÍGY VISZONT EGY KICSIT SZŰKÖSEN VOLT. ETTŐL FÜGGETLENÜL SZERETJÜK A HELYET!

KÖSZÖNJÜK, MEGYÜNK LEGKÖZELEBB IS!

könyvtár klub, 2012. jan. 13.

2012.01.14. 18:53 | caravelle | Szólj hozzá!

fit fat, voodoo allen, magic mosquitoz

egy ingyenes buli a könyvtár klub-ban, péntek 13.-án. mivel nem vagyok újságíró, megengedhetem magamnak a luxust, hogy egy három bandás eseményen, csak az egyik zenekar koncertjét nézem meg. nos, ez pont a középső volt. először pipáljuk ki gyorsan az elsőt és az utolsót:

fit fat:   olyan jól kiszámoltam az odaérkezést, hogy már pont nem láttam őket. igazából, soha nem értettem meg a zenéjüket, de bevallom, nem is nagyon próbáltam.

magic mosquitoz:   egy kicsit elkalandoztak a gondolataim és az első két szám alatt bennragadtam. a hely sajátossága viszont, hogy miután feleszméltem, nem tudtam akkora távolságra menekülni, hogy a zene ne zavarjon a többiekkel való beszélgetésben. olyan, komolyan jó zenészek, akik más felállásban tökéletes zenei élményt tudnak nyújtani a magamfajta, pl szájherfli kedvelőknek, miért gondolják, hogy minden viccérték nélküli bohóckodással növelni lehet a színpadi értéket? nem értem!

voodoo allen:    elég volt a köpködésből, elárulom, mostantól csak jót mondok! a közönségen is már az első pillanattól lehetett látni, hogy jól fogja magát érezni. a régi, jól ismert és bevált számokra hatalmas mozgolódás kezdődött. ilyen hangulatban, sokan talán észre sem vették, de a hangosítás is jól működött, abszolút hallgatható volt. de hangsúlyozom, a balhé akkora volt, hogyha nem így lett volna, az sem rontott volna az értékén. a wrecking olyan psycho elemekkel járult hozzá a voodoo allen sikeréhez, mint a nagybőgő sörrel locsolása, törött üvegpohárral egy fej és egy könyök csontig vágása. igazán kár lett volna kihagyni, nagyon kellemes élmény volt, ilyenkor csak az okozza a keserűséget, hogy nagyon ritkán adatik meg a lehetőség ilyesmire. ennek az okaira egyszer szerintem még kitérek, de most még élvezem a tegnap este ízét.

köszönjük!

the horibillies, the hellfreaks, lonesome carroll and the riverside jumpers, the burning aces

2011.12.10. 15:17 | caravelle | Szólj hozzá!

 2011.dec.09., tündérgyár: 

a bandák: fenti fellépőlista valamelyest eltér az eredetileg meghirdetettől, ugyanis két banda is lemondta koncertjét. az első késszúrást a voodoo allen-től kaptuk, amikor a hét közepe körül megtudtuk, hogy nem tudnak jönni. a második, ha szabad, még keményebben érintett, hiszen a lengyel the jet-sons azért nem jöhetett, mert az általam nagyon gyűlölt szlovák rendőrök hiányolták autójukról a téli gumikat. így a szabálytalanságra hivatkozva, az autó forgalmiját a helyszínen bevonták. innen (is) gratulálok most nekik!

ez a hír, bizony rányomta bélyegét az egész estére, ráadásul a lengyel banda problémája csak az utolsó pillanatban derült ki. a szervezés beindult, megpróbálták pótolni a hiányt, soron kívül, kezdés előtt három órával sikerült egy beugróra lehívni lonesome carroll-t és bandáját, akik azon a napon már túlvoltak egy koncerten. így alakult ki végül a fellépő bandák listája.

the horibillies: a végtelenül elhivatott, céltudatos srácok letolták indulatos koncertjüket, a tőlük megszokott dinamikával és jókedvvel.

the hellfreaks: egy igazi poklos koncert, már elvárható vérrel, hullaszínnel, táncosnővel. a már-már családi hangulatban a kedvet csak megdobja, amikor kétszer ugranak neki egy számnak. hajrá az új lemezhez! egyre komolyabban gondolják, szeretjük őket!

lonesome carroll and the riverside jumpers: végszóra tudtak beesni a helyre, de a ritmust egyből felvették és letoltak egy igazi rockabilly balhét, abból a fajtából, ahol csak az ötvenes évek hangzása érvényesül. a banda egy új formáció, én most láttam őket először, nem tudtam mire számíthatok. már tudom, ha ezt a műfajt keresem, velük nem ér csalódás.

the burning aces: nos, az osztrák bandától azt a rockabillyt hallottam, ami hozzám a legközelebb áll. dinamikus, amikor kell lüktető, vad, mégis tradícionális. nem tudja eldönteni a néző, hogy lökdösődjön, vagy keressen egy partnert magának a pörgetéshez. egyszerűen kompetensek!

a hely: utolsó látogatásom óta sokat fejlődtek a körülmények, rajta vannak az ügyön. ha viszont azt nézem, hogy ez egy élőzenés szórakozóhely, a hangosításon volna mit fejleszteni. a zenekarok, legnagyobb igyekezetük ellenére sem tudták elérni azt a színvonalat, ami alapvetően jellemzi őket egy felkészültebb helyen. elképzelhető, ha valaki nincs tisztában ezzel a hátránnyal és először hallja az adott bandát, legközelebb kihagyja. ehhez sok érintettnek nem fűződik érdeke.

összegezve: mindenki megtette a magáét, ismét bizonyítottuk a műfajok összeférhetőségét, a hely nézze át a hangfalait, köszönet a bandáknak ezért a remek estéért!

 

the hillbilly moon explosion, the silver shine, yellow spots, voodoo allen

2011.11.20. 21:28 | caravelle | Szólj hozzá!

november 16.-án, az a38-on rendezett balhét nagy bizalommal vártam. szerencsére nem ért csalódás. a bandák becsülettel végigtolták a koncerteket, a hangzás nagyon el volt találva. mindenki a közönség által elvárt műsorral készült, köszönet és tisztelet nekik! a voodoo allen rögtön az elején felverte a hangulatot, amihez a többiek sorba hozzárakták a magukét. a legjobb számokat hallhattuk mindenkitől. borzos, nemcsákos, pisztolyos, stb. svájci vendégeinkről is csak jót tudok mondani, nagyon odarakták! 

tehát, a zene tökéletesen teljesített, ehhez még kell egy közönség is. örültem, hogy régi arcokat is sikerült lerángatni, olyanokkal is találkoztam, akiket három éve nem láttam koncerten. és még korrekt wrecking is volt!

harmadik összetevő a hely. nos, most kell egy kicsit köpködnöm. nem csak azért, hogy ne dícsérjek mindent az estével kapcsolatban. őszintén szólva felkészültem rá, hogy lesz ami piszkálni fogja a hangulatomat, nem is ért nagy meglepetés. az állítólag fűtött dohányzóban, nagy jóindulattal is max 2 fokkal volt melegebb, mint a rakparton. az ezres beugró korrekt volt, a lehúzás csak a piás pultnál történt meg. azt sem értettem, hogy koncert után tíz perccel, miért kellett elhagyni a koncerttermet.

mindent összegezve: jó arcokkal, jó buli (inkább már ritka jó), egy enyhén gáz helyen.

köszönet azoknak, akik hozzátettek a dologhoz! 

süti beállítások módosítása