wrecking

Beszámolók, személyes észrevételek, billy-s müfajban elkövetett balhékról

HTML

Kedves emberek. . .

2012.07.19. 00:28 | caravelle | Szólj hozzá!

Ilyen sem volt még a blogban, nem egy koncertbeszámolóról van szó, hanem a következményeiről. Tulajdonképpen nem értem, hogy ennek miért így kell történnie, hiszen bárki hozzászólhat minden bejegyzéshez, maximum egy 54 másodperces regisztráció szükséges hozzá, ha esetleg még nem tette meg. Nincs cenzúrázva, azonnal megjelenik, stb. Viszont nagyon hasznos, ha az ember első kézből hallja a jó vagy rossz véleményeket és tud rá reagálni. Nem pedig egy barátja keresi meg azzal, hogy az, akinek nem tetszett az adott beszámoló tartalma, mert negatívan érintette a személyét, most őt teszi felelőssé a blog megjelenéséért és tartalmáért. Konkrétan megrendelőként állítja be azt az embert, aki jelenleg abban a bandában tolja amelyikből a kedves rágalmazó már kilépett.

Nos, ne burkolózzunk névtelenségbe!

Kedves Elvis!

Kezdeném egy pár kijelentéssel. A Wrecking Blognak több célja is van, például és elsősorban az, hogy megosszam ismerőseimmel és az esetlegesen idetévedő nem ismerőseimmel az egyes koncertek, fesztiválok élményeit, kitérve a helyszín adottságaira, a hangosítás és kiszolgálás minőségére, a sör víztartalmára, valamint a legfontosabbra, a zenei értékre. Igyekszem a zenekarokról elmondani a lényeges információkat, főleg, ha első ízben kerülnek megemlítésre. Fontos megjegyeznem, hogy véleményemet az élményeim alakítják EGYEDÜL és KIZÁRÓLAG! Nincsen szponzorom, illetve egyéb elköteleződés sem gátol az őszinte írásban. A pontosság kedvéért azért elmondom, hogy van egy ember akiről nem írnék rosszat, de ez a mostani témától annyira távol áll, hogy kár belemenni. Azt, hogy valakit megrendelőnek tartasz és azt állítod, hogy a számba adja a szavakat, személyes sértésnek venném, ha sértődős lennék. Tehát, mindjárt két embert vádolsz meg alaptalanul! Alapvető vonása a blognak, hogy a tapasztalataimat, véleményemet tartalmazza, amit igaznak tartok. Volt már, hogy nem írtam le valamit, de nem írtam helyette olyat, ami nem igaz, vagy nem tükrözi a véleményemet!

Nyilván egy őszinte megnyilvánulás nem csak kellemes érzelmeket okozhat, engem sem szeret mindenki, pedig nem zenélek nyilvánosság előtt. Akkor mégtöbben utálhatnának és köpködhetnének arra amit csinálok. Egy tagcsere bizony változásokat okoz egy zenekarban, főleg ha az énekesről van szó. Ilyenkor elkerülhetetlen az összehasonlítás, a változások okán pedig cserélődhet a közönség is. Így új vélemények is előkerülnek, bár ez többnyire az új tagokat szokta foglalkoztatni. A régi és az új Csibészekről a zenei véleményem már elhangzott, úgy gondolom most is, mint amikor leírtam. Ezt az elsőre egyszerűnek hangzó műfajt én már negyed évszázada próbálom kiismerni, de még mindig találok benne új dolgokat és élményeket. Nem hallottam még mindent és biztosan lesznek még felfedezéseim benne, de ez az idő arra már azért elég volt, hogy véleményt alkossak egyedül egy zenei produkcióról, segítség nélkül. Ha ezt valaki nem így látja, bátran szóljon hozzá a bejegyzéseimhez, őszintén örülök minden megállapításnak, köpködésnek, káromkodásnak, még fenyegetni is szabad, ha az jólesik! Azért örülök, mert a véleményemet reagálja le a hozzászóló. Ha nem az én véleményem lenne, nem tudnék rá válaszolni, nem tudnám vállalni.

Ez az egész, most magyarázkodásnak hangzik, pedig nem az! Ha csak engem érne a rágalom, valószínűleg leszarnám, hogy egy banda volt énekese kit gondol az írásaim értelmi szerzőjének. De mivel ez egy több szereplős ügy, ezért tisztáznom kell a dolgokat, főleg mert egy jó ismerősöm is szerepel a történetben.

Jobban már nem szeretném magyarázni a dolgot, hosszabb lett mint terveztem, de így biztosan érthető, ezért remélem, hogy a választ itt fogom megkapni, személyesen! 

Csibészek, Foci söröző, 2012.07.14.

2012.07.15. 04:17 | caravelle | Szólj hozzá!

Jó dolog, ha az ember eljár mindenfelé és vállalja a kockázatot, hogy várhatóan nem lesz olyan vihart kavaró, fergeteges az este. Azért jó, mert így megmarad az esély, hogy mégis jól sül el a dolog és várakozáson felüli lesz a balhé. Ez pont így történt a Foci sörözőben. Találtam a Fb-on egy kallódó meghívót Pozsgai Feri barátomtól. Még délután talonba raktam, mert így a fesztivál időszakban nem bővelkedünk egyestés budapesti balhékban, gondoltam, még jól jöhet, mert a mehetnék rajtam volt. Annyi már a Lakeside-on kiderült, hogy énekes csere történt a bandában, tehát Elvis nélkül csak jobbak lehetnek. Egyszer már hallotam az új, Dorisz féle verziót, de bennem csak egy rockabilly-s laza koncert maradt meg. Kiderült, hogy valószínűleg csak a rock and roll hétvége profiljába próbáltak kicsit beilleszkedni, mert amit ezen a koncerten adtak elő, az már komoly lökdösődéseket okozhatott volna a nézőtéren. Az, hogy ez nem így történt, annak az a fő oka, hogy a kocsma és az ő előttük fellépő bandák közönsége, általában normálisnak mondott emberekből állt. Őszintén szólva, marslakónak éreztem magam, ami nem zavart, hiszen megszoktam, de egy ilyen előadást még nem néztem végig egyedüli billy-sként a tömegben. Az a helyzet, hogy a számomra eddig -legyünk őszinték- érdektelennek tartott banda, olyan változásokon ment át, hogy nem győztem csodálkozni. Dorisz hangja és indulata tökéletesen illik a billy műfajokhoz, a zene is haragosabb lett, a szövegekben ugyan még megtalálható a néhol túlspilázott szerelmi téma, de már átírás alatt vannak a cinkesebb részek. Legalábbis ez derült ki a beszélgetésünkből, bízom benne, hogy így is lesz! A lényeg, hogy abszolút wreckelhető a cucc, nekem tetszett a hangulata az előadásnak.

Nos, kedves magyar psychobilly színtér! Eddig érthető, kimondott és kimondatlan okokból, a Csibészek zenekar kimaradt a patinás, szűk, billy vérkeringésből. De ez szerintem ritka példája a helyes személy- és irányváltásnak. Jelen pillanatban, az én megítélésem szerint légüres térben lebegnek, az egyébként befogadó, rockosabb kocsmába járók és a belterjes, mindenki ismer mindenkit billy-s halmazok között. Őszintén szólva, csodálkoztam, hogy meg tudják szólítani az ő szempotjukból outsider közönséget, ám lehet, hogy rászorultságukból, vagy ki tudja miért, de sikerült nekik. Akár még vérfrissítést is hozhatnának beltenyészetünkbe, illetve a közönségbe, ha teret kapnának a mi kis megszokott köreinkben. Így most részemről egy ajánlólevelet intéznék minden érdekelt felé, hogy gondoljunk a teljesen megújult Csibészekre a koncertszervezések alkalmával!

Figyelem! A You Tube-on ne kattintsunk rájuk, tessék elmenni a legközelebbi koncertjükre, akármelyik kocsmában is lesz és tessék meghallgatni, hogy milyenek! Ha a magam, faragatlan megoldásával élnék, akkor az elmúlt két évet, úgy ahogy van, kijelölném, aztán nyomnék egy back space-t. Hajlamos vagyok elkönyvelni dolgokat úgy, ahogy elsőre megítélem, de ez most legyen kivétel!

Összefoglalva, ez nem más, mint egy barátom új bandája, amit érdemes meghallgatni!

Lakeside Weekend, Agárd, 2012.

2012.07.12. 14:38 | caravelle | Szólj hozzá!

Nem maradhat bejegyzés nélkül az esemény, bár a megszokott formában nem lehet nyilatkozni róla. Ez most csak olyan "Köszi, srácok, minden zsír volt!" dolog lesz. Ennek több magyarázata is van, az egyik, hogy a csütörtöktől hétfő reggelig tartó balhéból, csak a szombat délutántól vasárnap kora estig történteken vehettem részt. A másik, hogy ide a zeneélvezetin kívül, amolyan laza, hétvégi italozási-lubickolási-elengedősdi-brancsolási szándékkal jöttem. Azért, persze megnéztem, hogy kik fognak randalírozni aznap a színpadokon, ez alapján mindenképp készültem egy kis testmozgásra, az úszáson kívül is.

A táborverés utáni első balhé amit láthattam, a Csibészek koncert volt, az új énekesnővel, Dorisszal. Bár lehet, hogy csak nekem volt új, pontosan nem tudom mikor volt a szerintem pozitív váltás. Szívesen néztem meg őket, mindenképpen kellemes élmény volt. A strand melletti kisszínpad előtti délutáni naptűzés, mondjuk nem gerjesztett önfeledt ugrabugrára, főleg, hogy akkor még talán csak a második sörömet szorongattam, de egy későbbi időpontban, biztosan kedvem támadt volna akár még lökdösődni is egyet. Amit este viszont meg is tettünk, de akkor már a sátorban koncerteztek Fácánék a Elvis Live-jukkal, én meg túl voltam a tizedik sörömön. Akkor már annyira nem tud zavarni, hogy a rockabilly-re nem a wrecking a megszokott mozdulatsor. A jófajta rockabilly-ben valahogy képes vagyok meghallani a psycho-t. Márpedig az említett felállás, nagyon jól domborítja a lényegi elemeket. Utánuk volt még Prison Band, amiben szintén lökdösődésre invitáló elemeket véltünk felfedezni, meg is adtuk a módját. Itt kérnék elnézést, ha valaki számára zavaró volt a koreográfia, de nem ígérhetem, hogy legközelebb másként lesz. A szombat estét a németországi The Lazy Lovers zárta, kicsit elalvósabb ütemeik már lenyugtatták a kedélyeket, ami nem is volt akkora baj, kellemes zárása volt ez az élőzenének. Abszolút pozitív előadás, nyugodt ritmusokkal, szívből játszással.

A zenéléshez szorosan kapcsolódó hangosításra nem mondhatok rosszat, jó munkát végeztek mindkét helyszínen, hallottuk amit kellet!

Mint mondtam, ez a hétvége nem "csak" a zenei élvezetekről szólt, mert amíg nem a színpad előtt álltunk, addig a fülünknek kedves V8 dorombolást, a "nem kell megszokni" hőmérsékletű vizet és a folyamatos utántöltést igénylő májpusztítást valamint ezek variációit élvezhettük. Nem beszélve a jam-elésről a kocsmasoron, hajnal négy körül. Biztosan az is volt benne a jó, hogy mindenki aki lement erre a pár napra, más indíttatásból tette. Jól összefogta az igényeket és az érdekeket ez a hétvége.

Tehát, köszönet érte Kaktusznak és a többieknek, nyilván a bandáknak, én megtaláltam amiért lementem!

Killing-Billy Party, DK, 2012. 06. 29.

2012.07.01. 19:52 | caravelle | Szólj hozzá!

Sorrendben a következő bandák játszottak a nagyszínpadon, a Dürerben: The Horibillies, Voodoo Allen, The Silver Shine, Gorilla, The HapCats.

A remek válogatás meghozta a várt hangulatot. Ugyan eleinte még kis létszámú közönség előtt, de már az első koncert is nagyon jóra sikeredett. A hangosítás is észnél volt, szerintem hozták a formát, minden hallható volt, pont annyira tisztán, amennyire szükséges. Tehát a Horibandának így más dolga nem akadt, mint lezúzni a megbeszélt tracklist-et. Ezt a feladatot tökéletesen teljesítették, igazán jól éreztük magunkat. Ha még lehetett volna húzni a kezdést egy órácskával, biztosan nagyobb lett volna az őrjöngés, de ez sajnos nem fért bele. Érdemes beszerezni a nemrég megjelent lemezüket, azon szinte minden rajta van.

Voodoo Allen, a túlzottan hanyagolt szívem csücske zenekar új számokkal rukkolt elő, ilyen szerintem a múltszázadban volt utoljára. Egy egyszemélyes gitár-ének verziót is hallhattunk Ivántól, amíg Szifon hangosíthatatlan nagybőgőjébe életet leheltek, kb a koncert egyharmadánál. Aztán ment tovább, osztályon felüli volt!

A The Silver Shine-t sajnos elég rég hallottam, valamivel talán több mint fél éve. Örültem nekik is, zsír kis koncertet toltak, voltak a régebbi számaik is, aminek nagyon tudtam örülni. Hallatszik rajtuk, hogy saját stílus van kialakulóban, főleg az újabb számokon észrevehető, hogy ez már az ő zenéjük, nem a megszokott-bevált séma szerint dolgoznak. Meglátjuk mi lesz ebből, azt hallottam, hogy készülget egy új lemez, kiderül majd milyen a TSSBilly.

És akkor most a Gorilla! Erre aztán már tényleg elszabadult a pokol, volt wrecking, vérzett minden! Psychobilly-t megszégyenítő tisztasággal hallottuk a hangokat, szerintem Péter erre a koncertre tuningolta a gitárját az elmúlt fél év alatt! :) Új számok voltak itt is, abból a lüktetős fajtából. Persze Soltész Rezső örökzöldje sem maradt el, megkaptuk amiért mentünk!

A The HapCats zárta a balhét, az ő táncolgathatósabb, dallamos rockabilly-jével, kitettek magukért ők is, jó kis lepihenése volt ez a lökdösődésnek, ami előttük történt. Köszönet nekik is!

A Dürernek is írnék a dícséretére egy pár sort, köszönjük a back stage-es kiszolgálást, ez sajnos egyre kevesebb helyen divat. Sör, üdítő, hűtő. Igaz, ez utóbbit mi dugtuk be, de legalább volt mivel megtölteni. Köszi!

Zárómondatnak megint csak a köszöngetés jut mindenkinek, bandáknak, szervezőknek, a helynek, meg a baleseti sebészetnek a Keletinél, nem vagyunk mindig ilyen hangosak, doktornő!

Itt pedig kivételesen egy pár fotó is, egy amerikai riporter gépéből: 

http://www.flickr.com/photos/punkoutlaw/sets/72157630362206024/

süti beállítások módosítása