Szégyenteljes, több mint egy hónapos csúszással megírt beszámolómat kezdhetném olyan indokokkal, hogy persze, sok a meló, meg sajna nem csak a balhékról és firkákálásról szól az élet, stb. De persze nem így kezdem, hanem úgy, hogy a jó balhékat bármikor fel lehet eleveníteni, átdumálni, megköszönni. Ezzel most jól kidumáltam magam és még nem is hazudtam, mert tényleg emlékezetes este volt az ünnepekre lezárt budai parton.
Rengeteg arrajáró, mit sem sejtő, csupa outsider, és persze egy adag, tudatosan összegyűlt psycho-rockabilly-s törzsközönség előtt esett meg az előadás. A kelleténél kicsit több okoskodó fakabát és pár biztonsági jelenlétében azért volt kis lökdösődés is, mert a hangulat igencsak megjött. Hallhattunk magyar szövegre átírt régebbi dalokat is, sokak nagy örömére. Tényleg jól sikerültek, úgy vettem észre, hogy az emberek között lassan kiegyenlítődnek az igények, és nagy sikereket lehet elérni a magyar szövegekkel. Nem volt ez mindig így!
Tehát, voltak régi, újabb és régi-új számok is, mind tökéletes kivitelezésben, jó hangulat mellett. Akik most látták őket először, azok között is nagy volt a siker. A hangosítás rendben volt, igazi fesztivál hangulatú volt az este, jó idő volt, lehetett lézengeni előtte-utána, csak a kisbolt volt kicsit messze. De el kellett gyalogolni, mert a felvonult árusoknál ki tudja miért, nem volt sör.
Nem tudom, mitől volt ez a balhé más mint a többi, de tényleg jól sikerült és több volt mint egy egyszerű klubkoncert. Jók vagytok, köszönjük mégegyszer, remélem hagyomány lesz ebből az utcabálos cuccból!
