wrecking

Beszámolók, személyes észrevételek, billy-s müfajban elkövetett balhékról

HTML

The Hellfreaks, Circus of Shame

2012.08.10. 22:05 | caravelle | Szólj hozzá!

Legyen ez most egy album véleményező-ajánló bejegyzés. Az apropója egyrészt, hogy mostanában jelent meg, másrészt, hogy én már hivatalosan is birtokolok egy példányt, valamint az, hogy hátha valakit érdekel a véleményem.

Őszintén szólva a hanganyagot már egy pár hónapja ismerem, de most vált teljesen legálissá a dolog, amikor fizikailag is birtokolhatom, borítóval, szövegkönyvvel együtt. Első hallgatásra kicsit hátráltam a hangfalaktól és összehúztam a szemöldököm, amikor szembesültem a hangzással. Ami azonnal kiderül, hogy a srácok rengeteget pepecseltek a felvételekkel és az utómunkákkal is. Kihallatszik belőle a tökéleteset akarás. Valószínűleg ettől ugrottam hátra amikor először belehallgattam. Nem szoktam én kérem ilyesmihez! Kiegészítő hangszerekkel és még egy férfi énekhanggal (Victor a Koffin Kats-ből) is felturbózva hallhatjuk az új számokat, amelyek jó részét a koncertre járók már ismerhetik. Nekem már szinte poposnak tűnő részek is vannak benne, de szerencsére csak annyi, amennyi számomra még elviselhető, de az új hallgatóság számára viszont szükséges a beetetési időszakban. De lehet, hogy annyi nincs is, amennyit gondolnátok a leírtak alapján. Mindegy, ami fontos, hogy nagyon összerakott, átgondolt megjelenés a jellemző, töltelékszámok nélkül. Mai, tökéletes körülmények között rögzített psycho muzsika, szerintem a szerzők elgondolásai szerint.

Ha azt nézem, hogy hogyan szokott ez szólni egy kevésbé jól hangosított koncertteremben, és hogyan szól ez a lemez, akkor a kettő átlaga pont egy ideális koncertélmény. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy általában el vannak találva az arányok a tisztaság, a hangzás, az őszinteség és a hitelesség terén. Ha ezt a lemezt meghallgatom, azután elmegyek egy koncertre, pont a várható különbségekkel fogok szembesülni. Élőben nyilván koszosabb lesz, de lendületesebb, átélhetőbb de technikailag elmaradottabb. Ha meg akarunk ismerni egy bandát, biztosan elengedhetetlen, hogy mindkét szituációban találkozzunk velük.

Muszáj mondanom valami rosszat is, hátha valaki csak így tart majd hitelesnek. Vagy nem is rosszat, inkább csak "én másképp csináltam volnát" Tehát, én tettem volna még egy picit a nagybőgőre és kihagytam volna egy taps effektet. Remélem, nem ez az egy mondat marad meg minden olvasóban.

Azért nem, mert a lényegi mondanivalóm az lenne, hogy a lemez azoknak is való akik jelenleg is járnak koncertekre és ismerik a zenéjüket, és azoknak is, akik még nem hallottak róluk semmit, de kipróbálnának valami újat. Szerintem a lemez szélesíteni tudja a közönséget, valószínűleg több új befogadó fület lehet vele találni, mint egy koncert alakalmával. Ha pedig az album meghallgatása után tolja le valaki az arcát egy élő balhéra, az már megalapozott aggyal fogja hallgatni azt.

Tehát, vegye-vigye! Műfajbeliek becsületből, outsider-ek kíváncsiságból, leendő psychobillerek pedig kötelező hallgatmányként a magyar scene sorozatból!

Címkék: Címkék

A bejegyzés trackback címe:

https://wrecking.blog.hu/api/trackback/id/tr854706216

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása