Az Akvárium Klub-ban lett megrendezve a Bombariadó sorozat V. epizódja.
Népes számú közönség sereglett össze az alkalomra, a legkülönbözőbb rétegekből. Gondolom, ez több tényezőnek is köszönhető. A bandák fondorlatos módon, olyan jól lettek összeválogatva, a hely pedig úgy lett megválasztva, hogy az is bejött aki csak úgy a belvárosban szokott szórakozni általában, jöttek akik a régi hangzásokat szeretik, olyanok is akik hallottak róla, hogy vannak elvakult-fanatikus-nem megszokott dolgokat képviselők, és persze nyomultak a billy-s műfaj elkötelezett hívei, akik mindenhol ott vannak, ahol bőgőcsattogást lehet hallani. Minden réteg megkapta amit akart.
A The Prison Band-től hallhattuk a táncolós rockabilly-t. Masszívan számíthatunk náluk a rongylábazós, pörgős, örökérvényű értékekre, amik nem változhatnak egy jól kitalált, lezárt szabályzatú műfajban. Szerintem mindenki számára kellemes szórakozást nyújtottak a srácok. A Tom Stormy Trio nekem úgy tűnt, mintha erős irányváltást indított volna, hatásosan célbavéve ezzel egy szélesebb közönséget. Akik ebben a stádiumában ismerik meg a bandát, egy új műfajt megalkotó trióként is értelmezhetik őket. Mindenképp értékes zene, néhol már alig hallható billy alapok, balkáni fűszerezéssel, meg valami, általam meghatározhatatlannak érzett cuccal. Ezek a jövevényi dolgok tehetik az egészet széles körben érdekessé, és ugyanezek a dolgok szakítanak ki belőlem egy darabot. Persze ennek nagy jelentősége nincs, ez csak azért van így, mert van egy vállalt szűk látóköröm zenei szinten, ami azt eredményezi, hogy a minőséget mindenképp elismerem, de az extázist csak a billy hangzás maximális jelenléte idézheti elő. Nyilván nem így látja a betérő-ismerkedő-befogadó közönség, akiknek nagyon tetszenek az új ötletek és a különös hangzás. Nyomatékosan jelzem, hibátlanul játszottak az érintettek, de én a rockabilly-re tudok gerjedni. Az Elvis-es felállásnál már egészen más volt a helyzet! Megint meghallgathattuk azokat a nótákat, amiknek elvileg már a könyökünkön kellene kijönniük-persze csak ha ezen nőttünk fel- de ez a verzió mindig új élményekkel szolgál. Pont így kell ezeket a számokat felfogni és játszani! Ha pedig kilöttyen egy korty sör a színpadra, nem kell azonnal riasztani a közterület fenntartó vállalat munkatársait! Ez persze dupla zárójelben értendő, csak beugrott egy tegnap esti momentum. ;) Most pedig a Gorilla, akik mintha erre az alkalomra kicsit beolvadtak volna a többi fellépő stílusába: Nem tudom, minek tudható be, talán csak egy pillanatnyi benyomás maradt meg tegnapról, de light-osabbnak tűntek a srácok mint szoktak, néhány számnál különösen így éreztem. Ez persze nem gátolta meg a régóta wrecking-re készülő réteget, hogy hódoljon szenvedélyének. Jó hangulatú lökdösődés kezdődött már az elején, amelyet nem rontott el még a lényeget eléggé félreértő outsider melákok viselkedése sem. Hosszú idő után, hallhattunk pár új szerzeményt, örültünk neki, nagyon ott vannak! Általában a látott bandák mindegyikére vonatkozik, de a Gorillára különösen, hogy érezhetően elhúzott a hangzás a megszokott, problémás minőségtől. Elnézést kérek azoktól, akik a sorok között várták a Magic Cats benyomás-beszámolóját is, sajnos lemaradtam a bandáról, de biztosan kivették a részüket az esti szórakoztatásból.
A helyről ha kellene mondanom valamit, a következő szavak biztosan szerepelnének benne: kedvesek, minőségi hangzás, drága.
Fácán barátunknak külön, a többi közreműködőnek pedig nagyon köszönöm a balhés lehetőséget, lehet zsírozni a VI.-at!
