Volt szerencsém látni és hallani egy zártkörű bulin, a horvát The Bambi Molesters-t.
Megint rá kellett jönnöm, hogy mindig csalódhat az ember, ha élőzenéről van szó. Megvallom, nem készültem nagy felfordulásra egy oldschool surf koncerten, de tévedtem. Akkora beleélést, hozzáértést és odaadást tapasztaltam, amit ritkán lehet megélni. Főleg, hogy ezek a dolgok egy estén mind megvannak.
A felállás klasszikus volt, három gitár, (lehetőleg Fender) és egy dobszerkó. A dobos kivételével minden tag benne volt már a korban, de nem úgy viselkedtek, mintha ez hátrány lenne. A szólógitáros, annyira tudta mi a rock and roll, hogy egy színpadon tartott üveg tömény benyakalása után, amikor a saját lábában orrabukott és hanyatt feküdt a nézőtéren, a szólóiban egy hangot sem vétett. A másik gitáros, aki néha éneket is bevállalt, úgy mosolygott, mintha minden este ezt látná és csak ment utána. A basszer is mindent elnézett a kollégának és adta az aláfestést. Szerintem a dobos srác is szívesen lejött vona a pulpitusról, amikor a banda többi tagja már extázisban tolta a nézők között.
A legdurvább mégis az volt, hogy a transzban zenélés és részegen tántorgás ellenére egy tökéletes live felvételt lehetett volna lemezre venni. Tudtak! Hatalmas volt az élmény, kb ilyenkor verhette szét a közönség a szórakozóhelyeket az ötvenes években, csak azért, mert nem bírtak magukkal. És akkor, amikor ilyeneket hallunk, nem tudjuk elképzelni, hogyan lehetett bevadulni mondjuk egy Jerry Lee Lewis balhén, ami manapság nem számít egy kemény zenének. Hát...előadás kérdése az egész. Tapasztalatból mondom, mert ingerenciámat én sem bírtam mindig legyűrni, amikor lökdösődni támadt kedvem. Elnézést, ha valakit megtaszítottam. :)
Meg kell még említeni egy-két apró díszítést is az este kapcsán, amikor például a basszgitárt egy szám erejére átvette Saci, vagy amikor egy szám eléneklésére felugrott Iván barátunk is a színpadra. Ők már be voltak melegedve, hiszen a Bambikat molesztálók előtt már zenéltek egyet a társaságnak egy új verzióban, ahol Dávid barátunk (The Horibillies) dobolt mögöttük. Ők is egyfajta surf verziót képviseltek, de kicsit más felfogásban. Kicsit fiatalosab, kicsit újabb, kicsit billy-sebb volt az egész, meg persze volt Meteors szám is, végre basszgitáros verzióban, sok év után először. Nem egy helyről hallottam a koncert alatt és után a kicsit túlzó és rosszmájú megjegyzést, miszerint ezzel kéne felváltani a Voodoo Allen-t. Ez olyan vicces is, meg nem is. A legjobb az lenne, ha mindkettő megmaradna.
Nos, ezekkel az előadásokkal ékesítették meg az egyébként is tökéletesen leszervezett estét, ahol volt még tombola, pia, régi cimbik, meg pogácsa. Köszönjük a meghívást, pusszantjuk az ünnepelteket!
